Bizalmi vagyonkezelés könyvelése
A bizalmi vagyonkezelési szerződést az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) hatálybalépésével honosították hazánkban (2014. évi XV. törvény), amely egyre nagyobb népszerűségnek örvend a jog biztosította rugalmasságának és a kedvező adózási szabályoknak köszönhetően. Mindazonáltal van egy aspektusa ennek a területnek, amelyről kevés szó esik, pedig alapjaiban határozza meg, miként kell eljárni a bizalmi vagyonkezelés során: ezek pedig a könyvelési és számviteli szabályok.
A bizalmi vagyonkezelés alapjai
A bizalmi vagyonkezelés egyik célja, hogy alternatívát nyújtson a már jól ismert végintézkedésekhez képest, és hogy gördülékennyé tegye az öröklést. Ennek fényében úgy alakították ki a szabályrendszert, hogy az főként a természetes személyeknek kedvezzen. Ebből fakadóan fontos megvizsgálni azokat a számviteli szabályokat, amelyek a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyra vonatkoznak.
Mind jogi, mind adózási szempontból a bizalmi vagyonkezelési jogviszony három fő részre osztható.
- Az első mozzanat a vagyonrendelés, amikor a vagyonrendelő átruházza a vagyonkezelőre vagyonelemeit.
- Ezt követi a hosszabb időtartamú vagyonkezelés, amikor a vagyonkezelő a tulajdonába adott dolgokkal – a szerződés rendelkezéseit, jogszabályi követelményeket, és nem utolsó sorban a kedvezményezett érdekeit szem előtt tartva gazdálkodik.
- Az utolsó lépés, ami lehet csak évtizedek múlva következik be, a vagyonkiadás, amely során a vagyonkezelő a kedvezményezettek tulajdonába adja az őket megillető vagyonelemeket.
A bizalmi vagyonkezelés életfázisaira eltérő jogi, adózási, valamint számviteli szabályok vonatkoznak, amelyek között néha nehéz megtalálni a minden szempontból kitűnő megoldást. A jogviszony számviteli kérdéseit a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) rendezi. Első körben az vizsgálandó, hogy kell-e egyáltalán alkalmazni a törvényt.
A vagyonrendelés könyvelésének szabályai
Ha a vagyonrendelő természetes személy, a törvény hatálya nem terjed ki rá, így ebben az esetben nincs szükség az Sztv. bonyolult szabályainak alkalmazására. Amennyiben viszont a vagyonrendelő az Sztv. hatálya alá tartozik, például jellemzően egy gazdasági társaság esetében, akkor meg kell vizsgálni, hogy a vagyonrendelőnek miként kell eljárnia, és a könyveiben a változást is nyilván kell tartania annak érdekében, hogy megfeleljen az Sztv. rendelkezéseinek.
Vagyonrendeléskor a vagyonrendelőnek ki kell vezetnie a könyveiből az átruházott vagyonelemeket, azonban ezeket a továbbiakban tartós kölcsönként kell nyilvántartania. Ennek a tartós követelésnek az összege megegyezik a bizalmi vagyonkezelési szerződésben meghatározott vagyonelemek együttes értékével. A szerződésben a vagyonrendelő szabadon meghatározhatja a vagyonelemek értékét, amelyen a vagyonkezelő nyilvántartásba veszi majd ezeket. Mindez azt jelenti, hogy a vagyonrendelő annak ellenére tartja továbbra is nyilván a vagyonelemeket a mérlegében tartós követelésként, hogy azok tulajdonjoga valójában már átszállt a vagyonkezelőre, aki szintén nyilvántartja azokat a mérlegében.
Abban az esetben, ha a kezelt vagyonra szóló tartós követelés könyv szerinti értéke és annak piaci értéke között negatív különbség van, valamint ez a különbözet tartós és jelentős, akkor a kezelt vagyonra szóló tartós követelésre értékvesztést kell elszámolni. A kezelt vagyon piaci értékét az üzleti év mérlegfordulónapján kimutatott saját tőke összegével kell meghatározni.
Számviteli és adózási következmények
Míg a vagyonrendelés a természetes személy vagyonrendelők esetében ingyenessége ellenére is adó- és illetékmentes, addig a gazdasági társaságokra már számviteli és adózási következményekkel járhat, hiszen a könyveikben kimutatott ráfordítások és bevételek adófizetési kötelezettséget is eredményezhetnek.
A Sztv. hatálya alá tartozó vagyonrendelőnek a könyveiben egyéb ráfordításként kell kimutatnia a vagyonkezelésbe adott eszközök könyv szerinti értékét, valamint később – a kezelt vagyon részbeni vagy teljes kiadásakor – a tartós követelés kivezetett részét. Ezzel szemben egyéb bevételként kell elszámolnia az átadott eszközök szerződés szerinti értékét, amely jellemzően magasabb a könyv szerinti értéknél, így a vagyonrendelőnél egyéb bevételt keletkeztet. Ez azonban adófizetési kötelezettséget is maga után vonhat.
A vagyonkezelés könyvelése
A vagyonkezelés során az Sztv. rendelkezéseit minden esetben alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy a vagyonkezelő természetes vagy jogi személy. Ennek oka, hogy a törvény a kezelt vagyont önálló „vállalkozónak” tekinti, így számvitelét az Sztv. előírásai szerint kell vezetni. A beszámolási és könyvvezetési kötelezettséget a vagyonkezelő teljesíti a kezelt vagyon képviselőjeként. Fontos, hogy mindezt a vagyonkezelő elkülönítve köteles végezni, hiszen alapvető szabály, hogy a kezelt vagyont el kell különíteni a vagyonkezelő saját vagyonától és más kezelt vagyonoktól.
Hasonlóan a gazdasági társaságokhoz, a kezelt vagyonnak is van saját tőkéje, amely a következő elemekből áll össze:
- induló tőke,
- tartalék,
- lekötött tartalék,
- értékelési tartalék,
- tárgyév adózott eredménye.
Induló tőkének nevezzük a bizalmi vagyonkezelési szerződésben meghatározott, a vagyonkezelőre átruházott eszközök szerződés szerinti együttes értékét. Ez az összeg csökken, amikor a vagyonkezelő a vagyont kiadja – elsősorban a kedvezményezetteknek, kivételes esetben a vagyonrendelőnek.
A tartalék összegét számos tényező befolyásolja.
- Növekedésként kell kimutatni a kezelt vagyon előző üzleti évi pozitív adózott eredményét, illetve ha a lekötött tartalékból visszavezetik tartalékba a lekötött összeget.
- Csökkenést kell kimutatni, ha a kezelt vagyon előző üzleti évi adózott eredménye negatív, ha a kezelt vagyonból hozamkifizetést eszközöltek, illetve ha tartalékból lekötött tartalékba vezetnek át összeget.
A tartaléknak az induló tőkéhez hasonlóan fontos szerepe van az adózási szabályok alkalmazásakor, a tartalékból kizárólag hozam (induló tőke összegét meghaladó összeg) fizethető.
A kezelt vagyon éves beszámolóját nem kell közzétenni, továbbá a bizalmi vagyonkezelő a kezelt vagyon tekintetében mentesül a könyvvizsgálati kötelezettség alól.
A vagyonkiadás könyvelése
A vagyonkiadás feltételei és korlátai
A vagyon kiadásához nemcsak jogi és adózási, hanem számviteli szabályok is tartoznak. Ahhoz, hogy vagyonkiadásra kerülhessen sor, előzetesen három dolgot kell megvizsgálni.
- Először magát a kezelt vagyon könyvelését,
- majd ha a vagyonrendelő a Sztv. hatálya alá tartozik, akkor a vagyonrendelő könyveiben megjelenő változást, illetve
- végső soron a kedvezményezett könyvelését, hiszen előfordulhat az is, hogy vállalkozó van megjelölve kedvezményezettként.
Értelemszerűen induló tőke kiadása legfeljebb a vagyonkezelőnek átadott vagyonelemek szerződéskori értékeinek összegéig lehetséges a kezelt vagyonból. Ez alól azonban van egy kivétel, mégpedig ha a tartalék negatív, vagy a tárgyévben veszteséget ért el a kezelt vagyon, akkor csak a tartalékkal, illetve a tárgyévi veszteséggel csökkentett összegig lehet vagyonkiadást eszközölni.
Kedvezményezetti juttatás és hozamkifizetés
Abban az esetben, ha a vagyonkezelő év közben szeretne kedvezményezetti juttatást nyújtani az induló tőke terhére, akkor a kezelt vagyonnak először egy közbenső mérleget kell készíteni, majd az esetlegesen abban foglalt veszteségeket is figyelembe kell venni a kiadható induló tőke összegének megállapításakor. Miután a vagyonkezelő az induló tőkét kiadta a kedvezményezettnek (vagy akár „visszaadta” a vagyonrendelőnek), a kezelt vagyon induló tőkéje a kiadott összeggel csökken.
Hozamkifizetésre akkor kerülhet sor az előző üzleti évi adózott eredménnyel kiegészített tartalékból, amennyiben a lekötött tartalékkal és a pozitív értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke összege a hozamkifizetés után sem csökken az induló tőke összege alá.
A vagyonrendelő könyvelése és adózása vagyonkiadáskor
A vagyonrendelőnél később bekövetkező változásoknak is lehet számviteli jelentősége. Érdemes visszagondolni arra, hogy amikor a vállalkozónak minősülő vagyonrendelő átadta a vagyonelemeket piaci értékre felértékelve, akkor nála egyaránt keletkezett egyéb ráfordítás (az átadott eszköz könyv szerinti értéke) valamint egyéb bevétel is (az átadott eszköz szerződés szerinti értéke).
Amennyiben a társasági adó alanya vagyonrendelő, akkor a ráfordítást meghaladó rész után társasági adót kellett fizetnie. Ezzel szemben, mikor a kedvezményezett vagyonkiadás útján vagyonhoz jut, akkor a kezelt vagyon értéke lecsökken, és ugyanezen mértékben csökken a vagyonrendelő kezelt vagyonra szóló tartós követelése is, amelyet egyéb ráfordításként kell elkönyvelnie. Ez csökkenti a vagyonrendelő adóalapját, kivéve abban az esetben, ha a vagyonrendelő és a kedvezményezett személye megegyezik, hiszen akkor a vagyonrendelőnél elszámolható egyéb ráfordítás és a kedvezményezettnél felmerülő egyéb bevétel kiegyenlíti egymást.
A vagyonrendelő amennyiben induló tőkét kap a kezelt vagyonból, akkor egyéb bevételnek minősül, míg ha hozamot ad ki neki a vagyonkezelő, akkor azt osztaléknak tekinti az Sztv., amit a társasági adóról és osztalékadóról szóló LXXXI. Törvény adóalap csökkentő tételként jelöl meg.
A kedvezményezett könyvelése
Ha kedvezményezett vállalkozónak minősül és vagyonhoz jut a vagyonkezelőtől, a szerzett összeget egyéb bevételként kell elkönyvelnie, függetlenül attól, hogy induló tőkében vagy hozamban részesül, ez pedig adófizetési kötelezettséget eredményezhet a kedvezményezettnél.
A fenti szabályok jól mutatják, hogy a bizalmi vagyonkezelést és a vagyonkezelő alapítványokat érintő rendszer rendkívül összetetté vált. A helyes eljárás érdekében nem elegendő csupán a jogi, az adózási vagy a számviteli előírásokat ismerni: mindhárom területet átfogóan és magabiztosan kell kezelni ahhoz, hogy elkerülhetők legyenek a hibák.
Amennyiben Ön is biztonságos és átlátható megoldást keres vagyonának könyvelésére és szakmai tanácsadásra, forduljon bizalommal hozzánk elérhetőségeinken.