Dubai kettős adóztatás: a legfontosabb tudnivalók

2024. március 11.

Bár a dubai kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmény Magyarországgal történő aláírása 2013-ban történt, azonban az a gyakorlatban csak 2015. január 1-től alkalmazandó. Az egyezményről a mai napig sok téves elképzelés kering. Cikkünkben bemutatjuk a kettős adózás fogalmát és a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény nyújtotta lehetőségeket!

A cikk tartalma:

• A kettős adóztatás fogalma
• Dubai kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmény
  • Milyen adókra vonatkozik a megállapodás?
  • Hogyan határozható meg az adóügyi illetőség?
  • Melyek a megállapodásban szereplő jövedelmek?
  • Hogyan működik a dubai kettős adóztatás elkerülése?
  • Professzionális segítség adótervezéshez és optimalizáláshoz

A kettős adóztatás fogalma

A kettős adóztatás sokat használt adótani kifejezés, mellyel gazdasági cikkekben és jogszabályokban egyaránt találkozhatunk. De vajon mit tarkar pontosan?

Kettős adóztatás fogalma: A kettős adózás olyan helyzet, amelyben az adóalany ugyanazért a jövedelemért kettő vagy több joghatóság számára fizet adóterheket. Természetes és jogi személyeket egyaránt érinthet a jelentős költségnövekedéssel járó kettős adóztatás. A többszöri teherfizetés megelőzése érdekében sok állam úgynevezett kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt köt egymással. A megállapodások pontosan tartalmazzák az eltérő jövedelmek esetén megfizetendő adóterhek mértékét és azt, hogy mely joghatóság számára szükséges megfizetni az terheket. Rendszerint jelentősen csökkenthetők az adóterhek a megállapodásnak köszönhetően.

Dubai kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény

Magyarország és az Egyesült Arab Emírségek között 2014. október 4-én lépett hatályba, viszont csak 2015-től alkalmazható a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény. A megállapodás fő célja, hogy rendezze azokat az adózást érintő ügyleteket amelyek egyezmény hiányában mindkét államban adóztatást eredményezhetnének.

A következőkben bemutatjuk a 2013. évi CLXI. törvény Magyarország Kormánya és az Egyesült Arab Emírségek Kormánya között a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló hirdetmény legfontosabb pontjait.

Milyen adókra vonatkozik a megállapodás?

A dubai kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény a Magyarországon vagy Egyesült Arab Emírségekben kivetett összes jövedelemadóra vonatkozik, beleértve a munkabért, osztalékot, ingóság- vagy ingatlaneladásból befolyó jövedelmet. Egyúttal ez magában foglalja azt is, hogy az egyezményben nem említett adókra (pl.: ÁFA) nem terjed ki a a hatálya.

”2. Cikk
AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ADÓK
1. Ez az Egyezmény azokra a jövedelemadókra terjed ki, amelyeket az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai alegységei, helyi kormányzatai vagy helyi hatóságai vetnek ki, a beszedés módjára való tekintet nélkül.
2. Jövedelemadóknak tekintendők mindazok az adók, amelyeket a teljes jövedelem, a jövedelem részei után vetnek ki, beleértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat, a vállalkozások által fizetett bérek és fizetések teljes összege utáni adókat is.
3. Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény különösen kiterjed:
(a) Egyesült Arab Emírségek esetében:
(i) a jövedelemadó; és
(ii) a társasági adó
(a továbbiakban: „EAE adó”);
(b) Magyarország esetében:
(i) a személyi jövedelemadó; és
(ii) a társasági adó
(a továbbiakban: „magyar adó”).
4. Ezen Egyezmény kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve hasonló adóra is, amelyet az Egyezmény aláírása után valamely Szerződő Állam jogszabályai alapján a jelenleg létező adók mellett vagy azok helyett vezetnek be. A Szerződő Államok illetékes hatóságai ésszerű időn belül értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott bármely lényeges változásról.”

Hogyan határozható meg az adóügyi illetőség?

Az adóügyi illetőség meghatározása kulcskérdés, hiszen azt határozza meg, hogy az adózó melyik ország adóalanyának minősül, majd ezt követően határozható meg, hogy a határon átnyúló jövedelem után mely államban szükséges adót fizetni. A belföldi illetőség tehát azt az országot jelöli, ahol a természetes vagy jogi személy legerősebben kapcsolódik az adott országhoz. A dubai kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény az alábbi módon határozza meg a belföldi illetőséget.

“5. Cikk
BELFÖLDI ILLETŐSÉGŰ SZEMÉLY
1. Ezen Egyezmény alkalmazásában az „egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy” kifejezés jelenti:
(a) az EAE esetében:
(i) bármely természetes személyt, akit az Egyesült Arab Emírségek jogszabályai szerint itt lakóhelye, székhelye vagy más hasonló ismérv alapján belföldi illetőségű személyként kezelnek;
(ii) bármely társaságot vagy más jogi személyt, amelyet az Egyesült Arab Emírségek jogszabályai alapján jegyeztek be vagy hoztak létre székhelye, lakóhelye, üzletvezetési helye vagy bármely más hasonló ismérv alapján;
(iii) ezen államot magát és bármely politikai alegységét, helyi hatóságát, helyi kormányzatát vagy kormányzati intézményét.
(b) Magyarország esetében: bármely személyt, aki Magyarország jogszabályai szerint lakóhelye, székhelye, üzletvezetési helye, bejegyzési helye vagy bármely más hasonló ismérv alapján Magyarországon adóköteles, beleértve ezen államot és annak bármely helyi hatóságát. Ez a kifejezés azonban nem foglalja magában azokat a személyeket, akik Magyarországon kizárólag a Magyarországon lévő forrásokból származó jövedelem alapján adókötelesek.
2. „Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy” kifejezés szintén magában foglalja:
(a) a nyugdíjalapot, amely az egyik Szerződő Állam törvényi rendelkezéseinek megfelelően elismert és ellenőrzött, és amely jövedelme általában mentes az adó alól ebben az államban;
(b) az egyik Szerződő Állam kormányzati intézményét. Bármely intézményt kormányzati intézményként kell kezelni, amelyet az egyik Szerződő Állam vagy a Szerződő Államok egyikének, illetve annak politikai alegységének a kormánya hozott létre, teljesen tulajdonolja és ellenőrzi.
3. Amennyiben egy természetes személy az 1. bekezdés rendelkezései értelmében mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, helyzetét az alábbiak szerint kell meghatározni:
(a) csak abban a Szerződő Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik; amennyiben mindkét Szerződő Államban rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban a Szerződő Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (a létérdekek központja);
(b) amennyiben nem határozható meg, hogy melyik Szerződő Államban van létérdekeinek a központja, vagy ha egyik Szerződő Államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban a Szerződő Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben szokásos tartózkodási helye van;
(c) amennyiben mindkét Szerződő Államban van szokásos tartózkodási helye, vagy egyikben sincs, csak abban a Szerződő Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelynek állampolgára;
(d) amennyiben a helyzete a c) albekezdés rendelkezései alapján nem határozható meg, a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.
4. Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései értelmében valamely nem természetes személy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, csak abban a Szerződő Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, ahol bejegyzésre került. Ha mindkét államban bejegyzésre került, vagy
egyikben sem, a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.”

Látható az egyezmény 3. pontjának szövegéből, hogy ha vita merül fel az adóügyi illetőség kapcsán, akkor az állandó lakóhely mérvadó. Ha mindkét országban fennáll a lakóhely, akkor a létérdek központja számít, vagyis ahol az egyén lakóhelyén kívüli egyéb gazdasági és társadalmi kapcsolatai a legerősebbek. Ez egy elég szubjektív kategória, éppen ezért, ha mindkét államban adott a létérdek központja, akkor a szokásos tartózkodási hely dönti el az adóügyi illetőséget, ami elég “kézzel” fogható megközelítés. Ha semelyik megoldás nem vezet eredményre, akkor  az állampolgárság fogja meghatározni az adóügyi illetőséget.

Mi és mi nem tekinthető telephelynek?

A telephely jelentősége abban áll, hogy ha az egyik állam vállalkozása erőteljesen van gazdaságilag jelen a másik országban, akkor emiatt bizonyos esetekben telephelye keletkezik abban a másik országban. Ennek egyenes következménye, hogy a másik államban kell majd adózni az ott elért nyereség után. A megállapodás értelmében kizárólag az üzleti tevékenység részben vagy egészben történő kifejtésére használt helyeket lehet telephelynek tekinteni. A törvény külön rendelkezik azokról a helyekről, amelyek nem jelentenek telephelyet, egyebek mellett ilyen lehet a kizárólag raktározásra vagy kiállítása használt épület.

“6. Cikk
TELEPHELY
1. Az Egyezmény alkalmazásában a „telephely” kifejezés olyan állandó üzleti helyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti.
2. A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:
(a) az üzletvezetés helyét;
(b) a fióktelepet;
(c) az irodát;
(d) a gyártelepet;
(e) a műhelyt;
(f) a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kőfejtőt vagy a természeti kincsek feltárására vagy kitermelésére szolgáló bármely más telepet.
3. Az egyik Szerződő Államban lévő építési terület, az építkezési, szerelési vagy beszerelési munkálatok vagy a természeti kincsek feltárására vagy kitermelésére szolgáló fúró szerkezetek vagy hajó, vagy az ehhez kapcsolódó felügyeleti tevékenység telephelyet keletkeztet, de csak ha az ilyen terület, munkálat vagy tevékenység 12 hónapnál hosszabb időtartamig tart.
4. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a munkavállalókon vagy a vállalkozás által erre a célra alkalmazott más személyeken keresztül nyújtott szolgáltatások, beleértve a tanácsadási vagy management szolgáltatásokat, a másik Szerződő Államban telephelyet keletkeztetnek, de csak akkor, ha az ilyen jellegű tevékenységek folytatása a másik Szerződő Államban egyfolytában vagy megszakításokkal meghaladja a 6 hónapot bármely tizenkét hónapos időszakban.
5. E cikk előző rendelkezéseire tekintet nélkül nem minősül „telephelynek”:
(a) létesítmények használata kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározása, kiállítása vagy kiszolgáltatása céljára;
(b) készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag raktározás, kiállítás vagy kiszolgáltatás céljára;
(c) készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag abból a célból, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;
(d) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak vagy információkat szerezzenek;
(e) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére bármilyen más előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet folytassanak;
(f) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy az (a)-(e) albekezdésekben említett tevékenységek bármely kombinációját végezze, feltéve, hogy az állandó üzleti helynek az ilyen kombinációból származó teljes tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.
6. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy – kivéve a független képviselőt, akire a 7. bekezdés rendelkezése alkalmazandó – az egyik Szerződő Államban a másik Szerződő Állam vállalkozása számára tevékenykedik, úgy ez a vállalkozás telephellyel bírónak tekintendő az elsőként említett Szerződő Államban minden olyan tevékenység tekintetében, amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, ha ennek a személynek meghatalmazása van arra, amellyel az elsőként említett Szerződő Államban rendszeresen él, hogy ennek a vállalkozásnak a nevében szerződéseket kössön, kivéve ha az ilyen személy tevékenysége az 5. bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti helyen keresztül fejtenék ki, az említett bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az állandó üzleti helyet telephellyé.
7. Az egyik Szerződő Állam vállalkozását nem lehet úgy tekinteni, mintha annak a másik Szerződő Államban telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét ebben a másik Szerződő Államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el.
8. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság olyan társaságot ellenőriz, vagy olyan társaság ellenőrzése alatt áll, amely a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, vagy üzleti tevékenységet fejt ki ebben a másik államban (akár telephely útján, akár más módon), önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.”

Melyek a megállapodásban szereplő jövedelmek?

A dubai kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmény a 7. – 22. cikkely között részletesen bemutatja az összes jövedelem típust, melyet magába foglalja az alábbiakat:

• Ingatlan vagyonból származó jövedelem (pl. bérleti díj)
• Vállalkozási nyereség
• Hajózás és légi szállítás
• Kapcsolt vállalkozások
• Osztalék
• Jogdíj
• Elidegenítésből származó nyereség (pl. ingatlaneladás)
• Munkaviszonyból származó jövedelem (pl. munkabér)
• Igazgatók tiszteletdíja
• Művészek és sportolók
• Nyugdíjak
• Közszolgálat
• Tanulók
• Tanárok és oktatók
• Egyéb jövedelem

Ezek az ún. allokációs szabályok, vagyis különféle jövedelem típusonként meghatározzák, hogy melyik országnak van adóztatási joga. Figyelem! Vannak olyan esetek, amikor mindkét állam adóztat, de csak korlátozott mértékben, vagyis elosztják egymás között a fizetendő adót. A következőkben részletesen bemutatjuk azokat a szakaszokat, amelyek fokozottan fontosak lehetnek vállalkozások és természetes személyek számára.

Ingatlan vagyonból származó jövedelem

”7. Cikk
INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM
1. Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból szerez (beleértve a mezőgazdaságból és az erdőgazdálkodásból származó jövedelmet), megadóztatható ebben a másik Szerződő Államban.
2. Az „ingatlan vagyon” kifejezésnek olyan jelentése van, amit annak a Szerződő Államnak jogszabályai szerint jelent, amelyikben a szóban forgó vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan vagyon tartozékának minősülő vagyont, az állatállományt és a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban használatos berendezéseket, azokat a jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát, valamint az ásványlelőhelyek, források és más természeti erőforrások kitermelésének vagy kitermelési jogának ellenértékeként járó változó vagy állandó kifizetésekhez való jogot; hajók és légi jármű nem tekintendők ingatlan vagyonnak.
3. Az 1. bekezdés rendelkezései ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbeadásából, vagy hasznosításának bármely más formájából származó jövedelemre is alkalmazandók.
4. Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából származó jövedelemre is alkalmazandók.”

Vállalkozási nyereség

”8. Cikk
VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG
1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben a Szerződő Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás a másik Szerződő Államban egy ebben a másik Szerződő Államban lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejt ki vagy fejtett ki üzleti tevékenységet, a vállalkozás nyeresége megadóztatható a másik Szerződő Államban, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben az ennek a telephelynek tudható be.
2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő Állam vállalkozása a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephelye útján üzleti tevékenységet fejt ki, akkor mindkét Szerződő Államban azt a nyereséget kell ennek a telephelynek betudni, amelyet akkor érhetne el, ha önálló és elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységet végezne azonos vagy hasonló feltételek mellett, és teljesen függetlenként tartana fenn üzleti kapcsolatot azzal a vállalkozással, amelynek telephelye.
3. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt felmerült levonható költségek, beleértve az így felmerült üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket, függetlenül attól, hogy abban a Szerződő Államban merültek-e fel, ahol a telephely található, vagy máshol, tekintetbe véve az érintett Szerződő Államban alkalmazható törvényt vagy szabályokat. A nyereség nem tudható be a telephelynek pusztán javaknak vagy áruknak a vállalkozás részére ezen telephely által történő megvásárlása okán.
4. Amennyiben az egyik Szerződő Államban a telephelynek betudható nyereséget a vállalkozás teljes nyereségének a különböző részegységek közötti arányos megosztása alapján szokták megállapítani, úgy a 2. bekezdés nem zárja ki, hogy ez a Szerződő Állam a megadóztatandó nyereséget a szokásos arányos megosztás alapján állapítsa meg; az alkalmazott arányos megosztási módszernek azonban olyannak kell lennie, hogy az eredmény összhangban legyen az e cikkben foglalt elvekkel.
5. Az előző bekezdések alkalmazásában a telephelynek betudható nyereséget évről évre azonos módon kell megállapítani, hacsak elégséges és alapos ok nincs az ellenkezőjére.
6. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel a jelen Egyezmény más cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a cikkeknek a rendelkezéseit e cikk rendelkezései nem érintik.”

Osztalék

”11. Cikk
OSZTALÉK
1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, az osztalék haszonhúzójának minősülő személynek fizet, csak ebben a másik Szerződő Államban adóztatható.
2. E cikk alkalmazásában az „osztalék” kifejezés részvényekből, élvezeti jegyekből vagy élvezeti jogokból, bányarészjegyekből, alapítói részvényekből vagy más nyereségből való részesedést biztosító jogokból – kivéve a hitelköveteléseket – származó jövedelmet, valamint olyan más társasági jogokból származó jövedelmet jelent, amelyet annak a Szerződő Államnak az adózási jogszabályai, amelyben a nyereséget felosztó társaság belföldi illetőségű, a részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbánás alá vetnek.
3. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztaléknak egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, egy ebben a másik Szerződő Államban lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, és az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 8. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
4. Ha az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság nyereséget vagy jövedelmet élvez a másik Szerződő Államból, úgy ez a másik Szerződő Állam nem adóztathatja meg a társaság által kifizetett osztalékot, kivéve, ha ilyen az osztalékot ebben a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, az osztalék haszonhúzójának minősülő személynek fizetik, vagy ha az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen a másik Szerződő Államban lévő telephelyhez kapcsolódik, sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem terhelheti a társaság fel nem osztott nyeresége után kivetett adóval, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik Szerződő Államban keletkező nyereségből vagy jövedelemből áll.”

Kamat

”12. Cikk
KAMAT
1. A kamat, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelynek haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, csak ebben a másik Szerződő Államban adóztatható.
2. E cikk alkalmazásában a „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből származó jövedelmet jelent, akár van jelzáloggal biztosítva, akár nem, és akár ad jogot az adós nyereségéből való részesedésre, akár nem, és magában foglalja különösen az állami értékpapírokból származó jövedelmet, a kötvényekből és az adósságlevelekből származó jövedelmet, beleértve az ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és díjakat, valamint azt a jövedelmet, amelyet annak a Szerződő Államnak az adózási jogszabályai, amelyben a jövedelem keletkezik, a pénz kölcsönzéséből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbánás alá vetnek. E cikk alkalmazásában a késedelmes fizetés utáni büntető terhek nem tekintendők kamatnak.
3. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben a kamat keletkezik, egy ebben a másik Szerződő Államban lévő telephely útján üzleti tevékenységet folytat, és a követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 8. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
4. A kamat akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha a kamatot fizető ebben a Szerződő Államban belföldi illetőséggel bíró személy. Ha azonban a kamatot fizető személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik Szerződő Államban vagy sem, az egyik Szerződő Államban telephelye van, amellyel kapcsolatban a követelés, amely után a kamatot fizetik, felmerült, és ezt a kamatot ez a telephely fizeti, úgy az ilyen kamat abból a Szerződő Államból származónak tekintendő, amelyben a telephely van.
5. Ha a kamatot fizető személy és a kamat haszonhúzója közötti, vagy kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a kamat összege ahhoz a követeléshez viszonyítva, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizető személy és a haszonhúzó ilyen kapcsolat hiányában megállapodtak volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint megadóztatható marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellő figyelembevételével.”

Elidegenítésből származó nyereség (pl. ingatlaneladás)

”14. Cikk
ELIDEGENÍTÉSBŐL SZÁRMAZÓ NYERESÉG
1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek a 7. cikkben meghatározott és a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyona elidegenítéséből származó nyeresége adóztatható ebben a másik Szerződő Államban.
2. A nyereség, amely olyan ingó vagyon elidegenítéséből származik, amely az egyik Szerződő Állam vállalkozása másik Szerződő Államban lévő telephelye üzleti vagyonának része, beleértve az ilyen telephelynek (önmagában vagy az egész vállalkozással együtt történő) elidegenítéséből elért nyereséget, megadóztatható ebben a másik államban.
3. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók vagy légi jármű, vagy az ilyen hajók vagy légi jármű üzemeltetését szolgáló ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak ebben a Szerződő Államban adóztatható.
4. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek olyan részvények elidegenítéséből származó nyeresége, amelyek értékének több mint 50 százaléka közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból származik, adóztatható ebben a másik államban.
5. Az 1., 2., 3. és 4. bekezdésekben nem említett bármely vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az elidegenítő belföldi illetőségű.”

Munkaviszonyból származó jövedelem (pl. munkabér)

”15. Cikk
MUNKAVISZONYBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM
1. A 16., 18., 19. és 21. cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a fizetés, a bér és más hasonló díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy munkaviszonyra tekintettel kap, csak ebben az államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzi. Amennyiben a munkát ott végzi, úgy az ezért kapott díjazás adóztatható ebben a másik államban.
2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban végzett munkára tekintettel kap, csak az elsőként említett államban adóztatható, ha:
(a) a kedvezményezett a másik államban nem tartózkodik egyfolytában vagy megszakításokkal összesen 183 napnál hosszabb időszakot az adott adóévben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időtartamon belül, és
(b) a díjazást olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem belföldi illetőségű a másik államban, és
(c) a díjazást nem a munkaadónak a másik államban lévő telephelye viseli.
3. Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által, a másik Szerződő Állam vállalkozása által a nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajó vagy légi jármű fedélzetén végzett munkáért kapott díjazás csak abban a másik Szerződő Államban adóztatható.
4. Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, a fizetés, a bér, a juttatás és más díjazás, amelyet az egyik Szerződő Állam másik Szerződő Államba kihelyezett, belföldi illetőségű munkavállalója valamely Szerződő Állam légi vagy hajózási vállalkozásának felsővezetői beosztásában kap, csak abban a Szerződő Államban adóztatható meg, amelyben a vállalkozás belföldi illetőségű.”

Igazgatók tiszteletdíja

”16. Cikk
IGAZGATÓK TISZTELETDÍJA
Az igazgatók tiszteletdíja és más hasonló kifizetés, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság igazgatótanácsának vagy felügyelőbizottságának tagjaként kap, megadóztatható ebben a másik államban.”

Itt fontos megjegyezni, hogy bár adófizetési kötelezettséget nem von maga után ez a típusú jövedelem, de bevallani még be kell.

Egyéb jövedelem

”22. Cikk
EGYÉB JÖVEDELEM
1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy jövedelmének az Egyezmény előző cikkeiben nem tárgyalt részei, bárhol is keletkeznek, csak ebben az államban adóztathatók.
2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 7. cikk 2. bekezdésében meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelemre, ha az ilyen jövedelemnek az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű kedvezményezettje a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, és a jog vagy vagyoni érték, amelyre tekintettel a jövedelmet fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 8. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.”

Hogyan működik a dubai kettős adóztatás elkerülése?

Az adóegyezmény végén található 23. Cikk kulcsfontosságú, ugyanis itt rögzítik, hogy mi a teendő, ha egyes jövedelmeknél mindkét államnak van adóztatási joga. Tehát itt találhatjuk meg magának a kettős adóztatás feloldásának módszerét. A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményben jelölt egyik lehetséges technika, az úgynevezett mentesítés módszere szerint, az egyik szerződő államban belföldi illetőségű természetes vagy jogi személy által szerzett jövedelem mentesül a fizetendő adó alól a másik államban. Tehát, az a személy, aki például dubai adóilletőségű bizonyos jövedelmek után (pl. osztalék) Magyarországon is adóztatható, viszont ilyenkor Magyarország lemond az adóztatási jogáról, vagyis a magyar állam felé nincs adófizetési kötelezettsége.

“23. Cikk
A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSE
1. Magyarországon a kettős adóztatást a következő módon kell elkerülni:
Amennyiben a Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan jövedelmet élvez, amely ezen Egyezmény rendelkezései szerint adóztatható az Egyesült Arab Emírségekben, Magyarország a 3. bekezdésben foglalt rendelkezések fenntartásával mentesíti az ilyen jövedelmet az adó alól.
2. Az Egyesült Arab Emírségekben a kettős adóztatást a következő módon kell elkerülni:
Amennyiben az Egyesült Arab Emírségekben belföldi illetőségű személy olyan jövedelemtételeket élvez, amelyek ezen Egyezmény rendelkezései szerint adóztathatók Magyarországon, az Egyesült Arab Emírségek megengedi az ilyen belföldi illetőségű személy jövedelmét terhelő adóból azon összeg levonását, amely megegyezik a Magyarországon a jövedelem után megfizetett adóval. Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás előtt számított adónak azt a részét, amely a Magyarországon megadóztatható jövedelemre esik.
3. Amennyiben ezen Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely, az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által élvezett jövedelem mentesül az adó alól ebben az államban, ez az állam mindazonáltal ennek a belföldi illetőségű személynek a többi jövedelme utáni adó kiszámításánál figyelembe veheti a mentesített jövedelmet.”

Professzionális segítség adótervezéshez és optimalizáláshoz

Felkeltette a dubai cégalapítás vagy ingatlanbefektetés az érdeklődését? Megbízható tanácsadót keres, aki tudja a határt az adóoptimalizálás és az adóelkerülés között? Válassza a több mint harminc év tapasztalattal rendelkező Crystal Worldwide professzionális csapatát! Szakértőink szakmailag megalapozott, jogszerű adómegtakarítási, illetve vagyonvédelmi megoldásai szolgáltatásokkal várják az érdeklődő ügyfeleket.

Vegye fel a kapcsolatot!