SOKAT SPÓROLHATNAK A JOGDÍJAK ADÓJÁN
Ha az a néhány szó hangzik el, hogy dupla ír-holland szendvics, valószínűleg nem sokan vannak, akiknek első gondolatuk a szellemi alkotások vagy épp a nemzetközi adótervezés lenne, pedig a téma szakirodalmának egyik legkedveltebb kifejezéséről van szó. Az így nevezett adózási struktúrát napjainkban is számos multinacionális vállalat használja társasági adóterheinek csökkentésére (jóllehet néhány Uniós tagállam már felszólalt a módszer ellen bár legalitását érdemben nem tudták vitatni). A modell a társaságok birtokában lévő szerzői jogok, szabadalmak, szoftverek, védjegyek, know-how, ipari minták és egyéb vagyoni értékű jogok nemzetközi hasznosításából származó jogdíjbevételek terén biztosít előnyös adólehetőségeket.
A rendszerben első lépésként egy Írországban bejegyzett társaság megszerzi egy szoftver vagyon értékű jogait, amelyet egy amerikai cég fejlesztett ki. Ezt követően az ír cég egy holland és még egy ír társaság bevonásával értékesíti a szoftvert és beszedi a világszerte keletkező jogdíjbevételeket. A jogdíjból származó jövedelem a holland és az ír cég közbeiktatásával visszakerül a szoftverhez fűződő jogokat eredetileg megszerző ír céghez, azonban ennek a társaságnak az ügyvezetése egy karibi adóparadicsomban székel, vagyis ott rendelkezik adóilletőséggel és így kedvezően adózik ezen jövedelme után. A módszerben döntő szerepet játszanak az Írország és Hollandia által más országokkal megkötött előnyös adóegyezmények, továbbá a jogdíjakra vonatkozó kedvezményes szabályok a belső adórendszerükben.
A kutatás-fejlesztés és az innováció terén számos európai ország egymással is vetekedve igyekszik minél kedvezőbb adótörvényekkel támogatni ezt a területet. A szabadalmak, védjegyek és más hasonló vagyoni értékű jogok kezelésében emiatt jelentős adóelőnyöket találhat az a cégvezető, aki számol a nemzetközi lehetőségekkel.
Egymással is versengenek az EU-tagállamok
Számos ország igyekszik kedvező adókörülményeket biztosítani a szellemi alkotásokból származó jövedelmekre – mutat rá dr. Magyar Csaba, a Crystal Worldwide vezető tanácsadója.
– Mely területen bír jelentőséggel az adótervezés a jogdíjak tekintetében?
– A húzóágazatot egyértelműen a szoftverek jelentik, de meg kell említeni az ipari szabadalmakat, a védjegyeket, know-how-t, üzleti titkokat, valamint természetesen a szerzői műveket is. Aki ezzel a területtel foglalkozik – például egy szoftverfejlesztő cég – annak mindenképp érdemes áttekintenie a potenciális piacok felmérése előtt a különböző országok vonatkozó adójogszabályait: milyen kedvezményes szabályok vonatkoznak jogdíjbevételekre, van-e a forrásadó, milyen lehetőségeket rejtenek a nemzetközi adóegyezmények stb. Ily módon a cég a jogszabályok nyújtotta lehetőségeket kihasználva minimálisra tudja csökkenteni az adófizetési kötelezettségét és ezt az előnyt kihasználni további fejlesztésekre. Erre a célra a „dupla ír-holland szendvicsnél” lényegesen egyszerűbb megoldások is alkalmazhatók KKV-k részére is.
– Mely országok a legkedveltebb célpontok?
– Magyarország Európában az egyik legkedvezőbb feltételekkel rendelkező helyszín, hiszen itt többek között a jogdíjbevételek 50 százaléka nem képez adóalapot. Vagyis mivel a társasági adó mértéke 500 millió forint adóalapig 10 százalék, az effektív adókulcs mindössze 5 százalék. De számos EU-tagállam verseng egymással: Írország és Hollandia mellett Nagy-Britanniát, Máltát, Ciprust és Luxemburgot is érdemes itt megemlíteni. Ezek az államok fontosnak tartják az innováció, valamint a kutatás-fejlesztés adókedvezményekkel történő elősegítését, amely hosszú távon nagyfokú tudás-koncentrációt eredményez az adott országban egyúttal versenyképesebbé téve a gazdaságot. A vállalkozások vezetői pedig megtehetik azt is, hogy az értékesítést olyan országban bejegyzett cégen keresztül végzik, ahol az adórendszer ezt határozottan támogatja. Ennek semmilyen törvényi akadálya nincs, persze azzal a kitétellel, hogy nem lehet kizárólagos cél az adóelőny elérése.
– Az EU-n kívüli államok mennyire játszanak itt fontos szerepet?
– Lehetséges az unión kívüli cégeknek is átadni a szellemi alkotásokhoz kapcsolódó hasznosítási jogokat. A legnagyobb informatikai cégeknél is elfogadott gyakorlat, hogy a fejlesztés Európában vagy az Egyesült Államokban zajlik, ezt követően a hasznosítás és a jogdíjak beszedése pedig egy egzotikus országban bejegyzett helyszínen történik. Európában többnyire megadóztatják az ilyen helyszínekre kifizetett jogdíjat vagy valamilyen adóhátrányt rendelnek a struktúrához, de a korábban említett EU-tagállamok enyhébb adójogszabályokat alkalmaznak ezen a területen. Ezektől az intézkedésektől az innovációs tőke megjelenését várják, úgy tűnik nem hiába….
A rendszerben első lépésként egy Írországban bejegyzett társaság megszerzi egy szoftver vagyon értékű jogait, amelyet egy amerikai cég fejlesztett ki. Ezt követően az ír cég egy holland és még egy ír társaság bevonásával értékesíti a szoftvert és beszedi a világszerte keletkező jogdíjbevételeket. A jogdíjból származó jövedelem a holland és az ír cég közbeiktatásával visszakerül a szoftverhez fűződő jogokat eredetileg megszerző ír céghez, azonban ennek a társaságnak az ügyvezetése egy karibi adóparadicsomban székel, vagyis ott rendelkezik adóilletőséggel és így kedvezően adózik ezen jövedelme után. A módszerben döntő szerepet játszanak az Írország és Hollandia által más országokkal megkötött előnyös adóegyezmények, továbbá a jogdíjakra vonatkozó kedvezményes szabályok a belső adórendszerükben.
A kutatás-fejlesztés és az innováció terén számos európai ország egymással is vetekedve igyekszik minél kedvezőbb adótörvényekkel támogatni ezt a területet. A szabadalmak, védjegyek és más hasonló vagyoni értékű jogok kezelésében emiatt jelentős adóelőnyöket találhat az a cégvezető, aki számol a nemzetközi lehetőségekkel.
Egymással is versengenek az EU-tagállamok
Számos ország igyekszik kedvező adókörülményeket biztosítani a szellemi alkotásokból származó jövedelmekre – mutat rá dr. Magyar Csaba, a Crystal Worldwide vezető tanácsadója.
– Mely területen bír jelentőséggel az adótervezés a jogdíjak tekintetében?
– A húzóágazatot egyértelműen a szoftverek jelentik, de meg kell említeni az ipari szabadalmakat, a védjegyeket, know-how-t, üzleti titkokat, valamint természetesen a szerzői műveket is. Aki ezzel a területtel foglalkozik – például egy szoftverfejlesztő cég – annak mindenképp érdemes áttekintenie a potenciális piacok felmérése előtt a különböző országok vonatkozó adójogszabályait: milyen kedvezményes szabályok vonatkoznak jogdíjbevételekre, van-e a forrásadó, milyen lehetőségeket rejtenek a nemzetközi adóegyezmények stb. Ily módon a cég a jogszabályok nyújtotta lehetőségeket kihasználva minimálisra tudja csökkenteni az adófizetési kötelezettségét és ezt az előnyt kihasználni további fejlesztésekre. Erre a célra a „dupla ír-holland szendvicsnél” lényegesen egyszerűbb megoldások is alkalmazhatók KKV-k részére is.
– Mely országok a legkedveltebb célpontok?
– Magyarország Európában az egyik legkedvezőbb feltételekkel rendelkező helyszín, hiszen itt többek között a jogdíjbevételek 50 százaléka nem képez adóalapot. Vagyis mivel a társasági adó mértéke 500 millió forint adóalapig 10 százalék, az effektív adókulcs mindössze 5 százalék. De számos EU-tagállam verseng egymással: Írország és Hollandia mellett Nagy-Britanniát, Máltát, Ciprust és Luxemburgot is érdemes itt megemlíteni. Ezek az államok fontosnak tartják az innováció, valamint a kutatás-fejlesztés adókedvezményekkel történő elősegítését, amely hosszú távon nagyfokú tudás-koncentrációt eredményez az adott országban egyúttal versenyképesebbé téve a gazdaságot. A vállalkozások vezetői pedig megtehetik azt is, hogy az értékesítést olyan országban bejegyzett cégen keresztül végzik, ahol az adórendszer ezt határozottan támogatja. Ennek semmilyen törvényi akadálya nincs, persze azzal a kitétellel, hogy nem lehet kizárólagos cél az adóelőny elérése.
– Az EU-n kívüli államok mennyire játszanak itt fontos szerepet?
– Lehetséges az unión kívüli cégeknek is átadni a szellemi alkotásokhoz kapcsolódó hasznosítási jogokat. A legnagyobb informatikai cégeknél is elfogadott gyakorlat, hogy a fejlesztés Európában vagy az Egyesült Államokban zajlik, ezt követően a hasznosítás és a jogdíjak beszedése pedig egy egzotikus országban bejegyzett helyszínen történik. Európában többnyire megadóztatják az ilyen helyszínekre kifizetett jogdíjat vagy valamilyen adóhátrányt rendelnek a struktúrához, de a korábban említett EU-tagállamok enyhébb adójogszabályokat alkalmaznak ezen a területen. Ezektől az intézkedésektől az innovációs tőke megjelenését várják, úgy tűnik nem hiába….
Hasznosnak találta a cikket?
Iratkozzon fel a hírlevelünkre!