Mi a banktitok? (II. rész)

Naponta jelennek meg a sajtóban hírek arról, hogy a banktitok az utolsókat rúgja, főleg a svájcit szokták rendszeresen temetni. Ez persze nem újdonság, a svájci banktitkot megjelenése óta rendszeresen támadják.

A banktitokról szóló hírek figyelmes olvasása közben természetesen kiderül néhány nem igazán reklámozott indok egyes országok banki titoktartás ellenes hadjáratáról. 2008-ban indult a szaknyelven csak “offshore ellenes keresztes háborúnak” nevezett kampány. Évekig tartott mire kiderült valójában nem csak az adócsalók ellen indult a hadjárat, bár ezt könnyen meg lehetett értetni és elfogadtatni a közvéleménnyel. A valódi indokok között szakértők szerint az is ott volt, hogy a krízis következtében megrendült a befektetők bizalma számos fejlett ország bank és intézményi rendszerében, ezt tetézték a súlyos adók, ezért a tőke elkezdett kiömleni ezekből az országból más, biztonságosabb és költséghatékonyabb menedékek felé. Szinte minden magas adózású országban ugyanez történt. A nemzetközi terrorizmus elleni harc egyik célpontja szintén a banktitok volt, hogy kideríthessék kik és hogyan támogatják a terroristákat, illetve milyen csatornákon át érkezik számukra pénz.

Ekkor indultak a perek a svájci bankok ellen, amelyek sorra véreztek el a tárgyalásokon, így nemcsak nagyon fontos piacokat vesztenek, de végül dollármilliókat fizetnek bírságként több valóban helytelen piaci manőverükért. Közben az Európai Unió is új frontot nyitott a banktitok ellen, megszületett a banki adatok automatikus információcseréjének intézménye, amelynek egyik célja, hogy a gyakran üresen kongó államkincstárakba elegendő adóbevétel érkezzen.

A banktitok a pénzügyi magánélet utolsó pillére, amint eltűnik, ezzel megszűnik a hálószobán kívüli magánélet utolsó lehetősége is. Azaz, bárki-bármikor belenézhet a pénztárcánkba. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy Svájc legjobban az állami ún. “információ horgász-akciók” ellen küzd. Ez alatt azt értjük, hogy az állam (bármelyik) mindenféle gyanú vagy indok nélkül a modern informatika eszközeit felhasználva átfésüli a polgárok bankszámláit. Ez egyértelműen csak felesleges és káros lehet, ráadásul igen komoly problémákat vet fel. Így ugyanis állami szervek nagy mennyiségű, szigorúan magánjellegű és üzleti titok birtokába jutnak anélkül, hogy ehhez hozzájárult volna bárki.

Mindezek ellenére több olyan ország van, amelyek szigorúan őrzik a banki ügyfelek számláira vonatkozó információkat. Évek óta működik a “Pénzügyi Titkosság Index” (Financial Secrecy Index) http://www.financialsecrecyindex.com/, amely banktitok alapján rangsorolja a pénzügyi központokat. De nézzük a listát! 2013-ban a következőképpen alakult a nemzetközi banktitok rangsor:

1.    Svájc

2.    Luxemburg

3.    Hong Kong

4.    Kajmán-szigetek

5.    Szingapúr

6.    USA

7.    Libanon

8.    Németország

Sokáig folytathatnánk a sort, de a független elemzők és nyomozó újságírók által összeállított listát megnézve rögtön látszik, hogy a banktitok listán milyen előkelő helyet foglalnak olyan országok is, amelyek kiemelt szerepet töltenek be a banki titok elleni küzdelemben. Ebből akár arra is lehet következtetni, hogy a banktitok elleni harc részben nem más, mint a különféle nemzetközi pénzügyi központok harca, ahol az elsőség roppant fontos. Mert a győztes nagyon sokat nyer, a világ tehetősebb embereihez kapcsolódó vagyonok őrzésének jogát.