Hogyan lett az OECD a világ adóügyi véleményvezére? 2. rész

Az előzőekben az OECD korai történelméről esett szó. Most folytatjuk ezt az áttekintést, hogy megértsük, miért és hogyan lett a szervezet adóügyi véleményvezér?

Az európai országok alkotta OECD előd, az OEEC munkacsoportjai számos adóügyi kérdéssel foglalkoztak már az 50-es évek végén. Többek között a szabadalmi jogdíjak, az osztalékok megadóztatása és a kettős adóztatás elkerülésére irányuló megoldások kerültek terítékre. A szervezet a 60-as évek elejére 54 kétoldalú megállapodás megkötésében segédkezett. A szervezet az Egyesült Államok és Kanada felvételével aztán nem csak új erőt, új nevet is kapott: 1961-ben hivatalosan is OECD lett.

Ezek után a szervezet szinte azonnal elkezdte kidolgozni a saját adóügyi egyezményét, amely nagyban támaszkodott a Nemzetek Ligája londoni modelljére. 1963-ban kiadott egy tervezetet, 1977-ben pedig megszületett a hivatalos modell-változat. Mindeközben az OECD kibővítette és átalakította a pénzügyi bizottságát és 15 új munkacsoportot hozott létre.

2000-ben, az ENSZ akkori főtitkára, Kofi Annan azt hangoztatta, hogy az ENSZ-nek létre kellene hoznia egy fórumot, ami a nemzetközi adóügyi együttműködést fogná össze. Tanulmány is készült arról, hogy ez megvalósítható-e, és hogy hogyan illeszthető be az ENSZ fejlesztési stratégiájának finanszírozásába? Körülbelül ugyanekkor döntött úgy az ENSZ, hogy a globális fejlesztés-finanszírozás kérdését is a zászlajára tűzi. 2002-ben a mexikói Monterrey-ben meg is tartották az első nemzetközi fejlesztés-finanszírozási konferenciájukat. Az adóügyi kérdések innentől kezdve kerültek a középpontba. Célul tűzték ki a nemzetközi adóügyi együttműködés megerősítését és a munka koordinálását.

A munka ezek után felpörgött. 2005-től az adóügyi szerződéseken túl a nemzetközi adóelkerülés, transzferárazás, és a fejlődő országok adókapacitásának fejlesztése is napirendre került. Később megszületett a javaslat, hogy az ENSZ valamennyi tagállamának képviseletében hozzon létre egy kormányközi adóügyi testületet, amely a globális adópolitika kidolgozásáért felel. 2009-ben a bizottság el is kezdett dolgozni a fejlődő országok transzferár-kézikönyvén.

Az 90-es években az OECD is számos fontos jelentést tett közzé a transzferárazásról, a káros adózási gyakorlatokról, valamint az e-kereskedelemről, amelyek megalapozták a szervezet későbbi adóalap-erózió és nyereségáthelyezési stratégiáját (BEPS). 1995-ben az OECD úgy döntött, hogy megreformálja az 1979 óta változatlan, transzferárra vonatkozó iránymutatását. Három évvel később, az OECD közzétett egy sokat idézett jelentést a káros adózási gyakorlatokról, amelyben javaslatot tett arra, hogy az OECD-országoknak miként kellene azonosítaniuk és megszüntetniük azokat az adózási gyakorlatokat, amelyek az adóparadicsomoknak kedveznek, vagy más módon elősegíthetik a tisztességtelen adóversenyt.

2013-ben hozta létre az OECD a BEPS-et (Base Erosion and Profit Shifting) az agresszív adótervezés visszaszorításának céljából. 2015-ben a BEPS első akciótervének keretein belül előzetes javaslatokat fogalmazott meg a szervezet a digitális üzleti modellek adóztatására vonatkozóan. A BEPS akciótervének célja a globális agresszív adótervezés és adóelkerülés visszaszorítása nemzetközi összefogással, valamint olyan adózási megoldások kidolgozása, amelyek biztosítják a jövedelem adózását a „kettős nem-adóztatáshoz” vezető helyzetekben. A digitális gazdaságra és üzleti modellek adózására vonatkozó javaslatait 2019 októberében mutatta be a szervezet.

A fejlődő országok a BEPS-szel kapcsolatos tapasztalatai azt mutatták, hogy az adópolitikai döntéshozatalt inkább ENSZ kezébe kellene adni, mert az semleges politikai környezetet jelentene. Az ENSZ tagállamainak túlnyomó többsége nem tagja sem az OECD-nek, sem a G20-nak, így a fejlődő országok nem tudnak tevékenyen részt venni a folyamatokban, holott erre égető szükségük lenne.

Az OECD egyébként nyitott a fejlődő országok felé, amit 2019-ben Christine Lagarde, az IMF akkori vezetője is elismert, de szerinte a szervezetnek sokkal nagyobb erőfeszítéseket kellene tennie a fejlődő országok érdekében. Az IMF becslései szerint a fejlődő országok évente nagyjából 200 milliárd dollárt veszítenek a nyereségeltolódás miatt.

Korábbi bejegyzések

Vízumeljárás az Egyesült Arab Emírségekben

Helyi befektetői vízumot (Investor VISA) legegyszerűbben, akkor tudunk szerezni, ha céget alapítunk valamelyik szabadkereskedelmi zóna egyikében. Itt szerencsére lehetőség van, hogy 100%-ban külföldi tulajdonban legyen a társaságunk.

Bővebben >>>

Vizsgálat a holland ABN Amro Bank ellen

A feltételezések szerint a holland pénzintézet nem megfelelő gondossággal világította át az ügyfeleit és elmulasztotta a gyanús tranzakciók jelentését. A Deutsche Bankot pedig már meg is vádolták pénzmosással. A holland…

Bővebben >>>

Vita a ciprusi-orosz adómegállapodásról

A ciprusi kormányt teljesen váratlanul érte, hogy Oroszország megszüntetné a két ország közötti kettős adóztatásról szóló megállapodást. A Reuters arról számolt be, hogy a Putyin kormánya úgy véli, hogy az…

Bővebben >>>