A globális, automatikus adóügyi információcsere várható hatásai

Már a globális, automatikus adóügyi információcsere 2017-es bevezetése előtt fel tudtak készülni a pénzintézetek technikailag arra, hogy továbbítsák ügyfeleikről a releváns pénzügyiinformációkat az illetékes adóhatóságoknak.  Ennek gyakorlati oka van: a pénzintézetek az amerikai FATCA miatt rájuk kényszerített fejlesztéseket már alkalmazzák, ezek pedig szinte teljesen ugyanazok, mint amelyek a globális információcseréhez szükségesek.

Érdekes fejlemény lehet azonban, hogy a pénzügyi intézmények esetében jogi és adózási értelmezési kérdések merülhetnek fel (különösen külföldi céges konstrukciók esetében) abban a tekintetben, hogy milyen esetben és kikről kell adatot szolgáltatni, ezért akár az is megtörténhet, hogy országonként részben eltérő módon fognak információt küldeni. Nagy valószínűséggel arra lehet számítani ezen a területen, hogy ha bizonytalan a pénzintézet, hogy kell-e adatot szolgáltatni vagy sem, akkor a kockázatok elkerülése érdekében úgy dönt, hogy inkább továbbítja a banki adatokat, pontosan ugyanúgy, mint a FATCA-hoz kapcsolódó adatszolgáltatás során történik.

Egyelőre még nincs információ arra vonatkozóan, hogy milyen eljárást követnek majd azok az információt fogadó hatóságok, amelyben az adatszolgáltatással érintett adózók illetőséggel bírnak. Magyarország esetében (is) minden bizonnyal az adóhatóságnál az ellenőrzésre történő kiválasztás egyik lényeges paramétere lesz az automatikus információcsere keretében szerzett információ. Abban az esetben, ha magyar adórezidens természetes személy külföldi számlájáról érkezik pénzügyi információ, akkor várható, hogy az adóhatóság vagyonosodási vizsgálatot fog kezdeményezni az érintettnél, ha az eddigi adóbevallásai alapján a jövedelmi viszonyai eltérő képet festenek. Továbbá, ha valamely külföldi jogi konstrukcióban vagy szervezetben fennálló magyar adózói érdekeltség kapcsán érkezik adat Magyarországra, akkor ugyancsak várható, hogy a magyar adóilletőségű természetes személynél vizsgálatot kezdeményeznek. A vizsgálatok fő célja a konstrukcióhoz fűződő kapcsolat kivizsgálása lehet, különös tekintettel azokra az esetekre, amelyekben adóparadicsomi helyszínen bejegyzett társaságok rendelkeznek a számla felett.

A magyar adójogban az alacsony adózású területeken regisztrált cégek elleni védekezés eszközeként vezették be az ellenőrzött külföldi társaság definícióját, amelyhez külön szankciórendszer kapcsolódik. Amennyiben a külföldi számlával rendelkező társaság ellenőrzött külföldi társaságnak minősül, akkor a magyar adóhatóság – többek között – a magyar adóilletőségű természetes személy (tényleges tulajdonos) esetében megállapíthatja egyéb jövedelemként az automatikus információcsere keretében kapott adatok alapján a társaságban felhalmozott fel nem osztott eredményt.

A fenti folyamatok hatására azok a  magyar adórezidensek, amelyek a szóban forgó helyszíneken eltitkolt külföldi bankszámlával rendelkeznek, illetve ilyen bankszámlával rendelkező ellenőrzött külföldi társaság tényleges tulajdonosának minősülnek, lépéskényszerbe kerülnek 2015. december 31-ig. Sokan ennek hatására a banki „előremenekülés” módszerét fogják alkalmazni, vagyis olyan helyszínen nyitnak maguknak vagy külföldi társaságuknak bankszámlát, amely nem továbbít banki információkat.

A jelenlegi magyar szabályok alapján az érintett adózók több lehetséges kiutat választhatnak maguknak:

– A korábbi adóbevallások önellenőrzése, illetve az ilyen jellegű adóterhek könnyítésére bevezetett adóamnesztia (jelenleg: Stabilitási Megtakarítási Számla).

– A meglévő külföldi céges struktúra átvizsgálása és ezt követően átalakítása oly módon, hogy ne minősüljön ellenőrzött külföldi társaságnak („de-offshorizáció”).

– A természetes személy tényleges tulajdonos illetőségváltása olyan országba, amely nem alkalmazza az ellenőrzött külföldi társaságra irányadó szabályokat.

Az utóbbi két lehetséges megoldáshoz kapcsolódóan fontos kiemelni, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlást alapelvét nem szabad figyelmen kívül hagyni azzal a kiegészítéssel, hogy nem lehet az ügylet kizárólagos célja az adóelőny elérése. Fontos kiemelni, hogy ezek a lehetséges megoldások csak a jövőre nézve tudják kizárni a felmerülő problémákat. A fent említett mikrokörnyezeti hatásokon kívül egyelőre arról nem lehet olvasni, hogy végeztek-e arra vonatkozó számításokat, hogy az automatikus információcsere milyen hatással lesz a világgazdaságra. Figyelemre méltó körülmény, hogy a legnagyobb tőkefogadó országok közül Indiában Mauritius, Kínában Hongkong, Oroszországban a Brit Virgin-szigetek, míg Brazíliában Luxemburg szerepel a három legnagyobb külföldi befektető között. Ezek az ún. tranzithelyszínek közismerten a kedvező adózási környezet és a részleges vagy teljes anonimitás miatt vonzóak a befektetők számára. Az esetek döntő többségében az említett országokban bejegyzett cégek más államokban (is) rendelkeznek bankszámlával, azonban az MCAA-t aláírók között található számos olyan helyszín is, amelyen idáig (2015. december 31-ig) banki szolgáltatást biztosított ezen külföldi társaságoknak. Kérdés tehát, hogy milyen hatással lesznek az említett változások ezeknek – a nemzetközi szinten is nagy méretű beruházásokat megvalósító – cégek tevékenységére és befektetési kedvére?