A banktitok jelentése és fogalma 2024-ben

A banktitokról mindenkinek egyből hollywoodi filmek, kémek vagy adócsalók jutnak az eszébe, pedig ennél messzebb nem is járhatnánk az igazságtól. Története hosszú időre nyúlik vissza, és persze szerepel benne Svájc is. Minden, amit a banktitokról tudni érdemes.

Mi a banktitok?

A banktitok már csak elvétve létezik pár országban. Lényege röviden az, hogy a pénzintézeteket törvény kötelezi arra, hogy nem adhatnak ki információt sem ügyfeleikről, sem azok számláiról, kivéve, ha bűncselekményhez kapcsolódóan erre a bíróság kötelezi a bankokat.

A banktitok törvény története

Sokan (jó állampolgárként) rögtön arra gondolnak, hogy miért lenne szükség a banktitokra, hiszen rendes embereknek nincs titkolnivalójuk. Miért is kellene titkolnunk amink van?

Talán a legegyszerűbb úgy bemutatni a banktitok szükségességét, ha felidézzük, hogyan is született meg, természetesen Svájcban. Az első banktitok törvény 1934-ben lépett életbe, hogy megvédjék a svájci bankok német ügyfeleit a náci rezsimtől. Kevesen tudják, de halálbüntetés járt azon német birodalmi állampolgároknak, akik pénzüket svájci bankban tartották. Aztán a banktitokra megint szükség lett, amikor a háború utáni, főleg hirtelen kommunistává lett országok akarták rátenni kezüket a kisemmizett és ellenségnek tartott polgáraik vagyonára.

A svájci banktitok a gyakorlatban úgy működött, hogy addig titokban marad az ügyfél bankszámlája, amíg ki nem derül, hogy valami rosszat tett. Akkor a szigorú svájci törvények betartásával természetesen minden adatot megosztanak a nyomozó hatóságokkal, legyenek azok svájciak vagy külföldiek. De amíg az ügyfél bűnössége be nem bizonyosodott, addig felesleges is kuncsorogni információért. Nem véletlen, hogy különféle országok titkosszolgálatai elégedetlen banki alkalmazottakat fizetnek le információkért, de olyan is előfordult, hogy a rettegett maffia segítségét vették igénybe, hogy lecsapjanak adócsalóikra, de az akció rosszul sült el, mert nagyon sok pénzért egy használhatatlan adatokat tartalmazó CD-t vásároltak. Ez a megoldás viszont már a múlté, hiszen az OECD javaslata alapján már a világ legtöbb országából automatikusan küldenek banki adatokat a számlatulajdonos lakcíme szerinti országba. Persze itt is vannak kivételes esetek, de jellemzően napjainkban ez a nemzetközi trend.

A svájciak és több fejlett pénzpiaccal rendelkező ország törvényei eltérnek a legtöbb államban megszokottaktól. Nem feltételezik ugyanis a polgárokról, hogy bűnözők lennének. Ennek bebizonyítása így a rendőrségre hárul, majd az ítéletet követően fel lehet törni a perselyt. Ezzel szemben sok ország teljes és totális együttműködésre kényszeríti állampolgárait, ami a történelmi tények ismeretében legalábbis gyanúra ad okot. A XX. században emberöltőként legalább egyszer elvették a polgárok összes megtakarítását a bankokból, legalábbis az Oderától keletre. Ezt nagyon egyszerű úgy megtenni, ha az állam mindent tud, fillérre pontosan tisztában van azzal, hogy kinek mennyi pénze van és hol. Ugyan, ilyen csak a múltban fordult elő, gondolhatnánk.

Azonban a nemzetközi szakirodalomban, amikor a banktitok jelenlegi fontosságáról értekeznek két, a közelmúltban történt ilyen esetet szoktak felemlegetni. Az első a ciprusi bankmentés volt, amikor mindenkitől elvették a százezer eurót meghaladó megtakarításokat. Az eset csak és kizárólag azért történhetett meg, mert a kizárólag a saját hibájából anyagi gondba kerülő állam adatbázisai segítségével elvehette állampolgárai pénzét.  Ugyanis, ha a pénzintézetek (bankok, biztosítók, nyugdíjpénztárak, stb) nem automatikusan számolnak be arról, hogy kinek mennyi pénze van náluk, akkor az összegeket nem lehetett volna leemelni a számlákról.

Vannak az állam mellett más ellenfelei is a banktitoknak. Ezeket még felsorolni is nehéz, de a leggyakoribbak a volt házastársak, az újságírók és a bűnözők (zsarolók és emberrablók). Ahol nincs banktitok, ott az egyes bankszámla-tulajdonosok anyagi helyzetéről szóló információkat gyakorlatilag semmi sem védi. Gyakorlatilag bármely bankban elhelyezett betétről pár telefonnal lehet információt szerezni. Még csak az illető szemetesládáját sem kell áttúrni, majd egy bankszámlakivonat birtokában információt kérni, leggyakrabban elég egy határozott hang a telefonban és máris minden kiderül.

A banktitok napjainkban

Naponta jelennek meg a sajtóban hírek arról, hogy a banktitok az utolsókat rúgja, főleg a svájcit szokták rendszeresen temetni. Ez persze nem újdonság, a svájci banktitkot megjelenése óta rendszeresen támadják.

A banktitokról szóló hírek figyelmes olvasása közben természetesen kiderül néhány nem igazán reklámozott indok egyes országok banki titoktartás ellenes hadjáratáról. 2008-ban indult a szaknyelven csak “offshore ellenes keresztes háborúnak” nevezett kampány. Évekig tartott mire kiderült valójában nem csak az adócsalók ellen indult a hadjárat, bár ezt könnyen meg lehetett érteni és elfogadtatni a közvéleménnyel.

A valódi indokok között szakértők szerint az is ott volt, hogy a krízis következtében megrendült a befektetők bizalma számos fejlett ország bank és intézményi rendszerében, ezt tetézték a súlyos adók, ezért a tőke elkezdett kiömleni ezekből az országból más, biztonságosabb és költséghatékonyabb menedékek felé. Szinte minden magas adózású országban ugyanez történt. A nemzetközi terrorizmus elleni harc egyik célpontja szintén a banktitok volt, hogy kiderítsék kik és hogyan támogatják a terroristákat, illetve milyen csatornákon át érkezik számukra pénz.

Ekkor indultak a perek a svájci bankok ellen, amelyek sorra véreztek el a tárgyalásokon, így nemcsak nagyon fontos piacokat vesztenek, de végül dollármilliókat fizetnek bírságként több valóban helytelen piaci manőverükért. Közben az Európai Unió is új frontot nyitott a banktitok ellen, megszületett a banki adatok automatikus információcseréjének intézménye, amelynek egyik célja, hogy a gyakran üresen kongó államkincstárakba elegendő adóbevétel érkezzen.

A banktitok a pénzügyi magánélet utolsó pillére, amint eltűnik, ezzel megszűnik a hálószobán kívüli magánélet utolsó lehetősége is. Azaz, bárki-bármikor belenézhet a pénztárcánkba. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy Svájc legjobban az állami ún. “információ horgász-akciók” ellen küzd. Ez alatt azt értjük, hogy az állam (bármelyik) mindenféle gyanú vagy indok nélkül a adatot kér a polgárok bankszámláiról. Ez egyértelműen csak felesleges és káros lehet, ráadásul igen komoly problémákat vet fel. Így ugyanis állami szervek nagy mennyiségű, szigorúan magánjellegű és üzleti titok birtokába jutnak anélkül, hogy ehhez hozzájárult volna bárki.

Nemzetközi banktitok rangsor

Mindezek ellenére több olyan ország van, amelyek szigorúan őrzik a banki ügyfelek számláira vonatkozó információkat. Évek óta működik a “Pénzügyi Titkosság Index” (Financial Secrecy Index), amely banktitok alapján rangsorolja a pénzügyi központokat. De nézzük a listát! 2023-ban a következőképpen alakult a nemzetközi banktitok rangsor:

1. USA
2. Svájc
3. Szingapúr
4. Hongkong
5. Luxemburg
6. Japán
7. Németország
8. Egyesült Arab Emírségek

Magyarország 2023 nyarán a 76. helyet foglalja el a listán.

Sokáig folytathatnánk a sort, de a független elemzők és nyomozó újságírók által összeállított listát megnézve rögtön látszik, hogy a banktitok listán milyen előkelő helyet foglalnak el olyan országok is, amelyek kiemelt szerepet töltenek be a banki titok elleni küzdelemben. Ebből akár arra is lehet következtetni, hogy a banktitok elleni harc részben nem más, mint a különféle nemzetközi pénzügyi központok harca, ahol az elsőség roppant fontos. Mert a győztes nagyon sokat nyer, a világ tehetősebb embereihez kapcsolódó vagyonok őrzésének jogát.

A Crystal Worldwide szakemberei díjtalan konzultáció keretében adózási, pénzügyi és jogi személyre szabott tájékoztatást nyújtanak Önnek a legújabb nemzetközi lehetőségekről.

Egyeztessen velünk időpontot díjtalan konzultációra!