Trump adópolitikája árthat Európának, avagy adótervezés, ahogy a profik csinálják 1. rész

Senki sem szeret adót fizetni. Sok adót fizetni pedig egyenesen fájdalmas, főleg, ha több milliárd dollárról van szó. Éppen ezért nem meglepő, hogy a multik mindent megtesznek azért, hogy minél több profit maradjon a zsebükben.

Az adószakértők és tanácsadók milliárdokat takarítanak meg az amerikai nagyvállalatoknak (Google, az Apple, az Amazon, a Pfizer, stb) ezért úgy tekintenek rájuk, mint az adózás rocksztárjaira. Az adószakértők művészek, vagyis inkább zsonglőrök, akik megfejtik az adóminimalizálás kódját, ezzel meghatározva a multik jövőjét. Mert előre tervezni jó és ez az adózás esetében sincs másképp. A nemzetközi adótervezés teszi ugyanis lehetővé azt, hogy az amerikai nagyvállalatok kedvezőbb adókörnyezetben fizessenek, aminek a magas adózású országok (pl Németország, Franciaország, USA) isszák meg a levét.

„Minden idők legnagyobb adócsökkentéseként és adóreformjaként” harangozta be Steven Mnuchin, az Egyesült Államok pénzügyminisztere azt a széles körű adóreformtervet, aminek a részleteit idén áprilisban hozták nyilvánosságra. Ennek az egyik legfontosabb, nagyvállalatokat érintő pontja szerint a jelenlegi 35 százalék helyett 15 százalékban maximalizálnák a társasági adót minden vállalkozástípus esetén. Továbbá, egyszeri adót vetnének ki arra a nagyjából 2,6 ezer milliárd dollárnyi profitra, amit amerikai multinacionális cégek külföldön tartanak. Ezen kívül Trumpék átállnának egy olyan rendszerre, ahol a cégeknek csak abban az országban kellene adót fizetniük, ahol működnek. Ez a két meglehetősen drasztikus változás pedig azt eredményezheti, hogy a multiknak nem fogja megérni többé a kedvezőbb adózású európai országokban működni.

A politikusok és vállalatok is gyakran panaszkodnak arra, hogy az Amerikában jelenleg hatályos 35 százalékos társasági adó az egyik legmagasabb a világon. Éppen ezért „érthető”, hogy az Apple, a Google, az Amazon és a többi gigavállalat minden megmozgat azért, hogy az Amerikában megkeresett bevétel után egy kedvezőbb adózási környezettel rendelkező országban adózhasson. De hogyan tudják ezt megtenni? Erre két módszer van:

1. A különböző vállalati entitásokat gazdaságilag önálló egységként kell kezelni, még akkor is, ha egy és ugyanaz anyacég a tulajdonos. Tegyük fel, hogy egy amerikai központú vállalat, például az Apple vezérigazgatója vagy. A vállalatodnak valószínűleg több ezer leánya van világszerte. Vezérigazgatóként az összes leányvállalat felett te rendelkezel. Mindenhol, minden országban, még akkor is, ha nem vagy az adott Apple leányvállalatbak az alkalmazottja.

2. Az amerikai törvények lehetővé teszik, hogy ezek az Apple leányok termékeket vagy szolgáltatásokat adjanak el egymásnak olyan árakon, mintha nem lenne közük egymáshoz. Ez az ár az úgynevezett „transzferár”, ami tulajdonképpen egy hipotetikus ár. És itt kezd el a dolog érdekes lenni. A legtöbb ország adótörvénye úgy rendelkezik, hogy a transzferárat az egymástól független felek között szokásos feltételek mellett, a szokásos piaci áron kell meghatározni, amelyet egy független és elfogulatlan entitás tesz meg. Itt kerülnek képbe az ügyvédek, könyvelők és közgazdászok, akik évi több százmillió dollárért megmondják, hogy mi az igazságos. Látjuk, hogy mi történik? Ha a vállalatnak okos ügyvédjei, könyvelői és közgazdászai vannak, akkor okosan fogják ezt a hipotetikus árat is meghatározni. Az amerikai gigavállalatok közül senki nem is fizet 35 százalék adót. A Google leányai 19, a Microsoft 16,5 és az Apple 25.8 százalékkal adózott tavaly.

(Következő cikkünkben a gyakorlati alkalmazással fogunk részletesebben foglalkozni, konkrét példákon keresztül.)