MESSI CSELEZETT A JOGDÍJAKKAL?
A Barcelona csapatának világhírű játékosa, Lionel Messi és az édesapja ellen Spanyolországban vádat emeltek adócsalás gyanújával.
A barcelonai ügyészség az állítja, hogy a vádlottak 2006 és 2009 között a Messit megillető kereskedelmi jogokat adóparadicsomokban bejegyzett, pontosabban belize-i és uruguay-i offshore cégeknek adták át. A vádirat szerint ezek az ügyletek ténylegesen nem valósultak meg és a cégek helyett mindvégig Messiéknek kellett volna megkapnia ezeket a jogdíjakat, viszont ezen jövedelmek után nem tettek eleget adófizetési kötelezettségüknek. A hatóság szerint a jogdíjak után kb. négymillió euro összegű adót kellett volna megfizetniük. Messi szerint mindig betartották az adózási szabályokat adótanácsadóik útmutatásai alapján.
Jogdíjat jellemzően szellemi alkotás vagy más vagyoni értékű jog hasznosításáért fizetnek. A vagyoni értékű jog kapcsolódhat – többek között – szerzői művekhez, szabadalmakhoz, szoftverekhez, védjegyekhez, know-howhoz, ipari mintákhoz és franchise-hoz. Sportolóknál általában ún. merchandising, vagyis kereskedelmi jogokról beszélhetünk, amely a sportoló hírnevéhez köthető és rendszerint nevének vagy személyének a kereskedelmi forgalomban történő ábrázolását jelenti. Erre legjellemzőbb példa, amikor egy jól ismert futballista jogdíjért cserébe hozzájárul, hogy az arcképét feltüntessék üdítős palackok címkéjén.
A jogtulajdonos magánszemély a hasznosítási jogát bármikor átadhatja üzleti célból jogdíj fejében egy vállalkozásnak. A médiában nem közölték az ügy részleteit, ezért csak következtetni lehet arra, hogy Messiék ezzel a lehetőséggel éltek. Fontos azonban kihangsúlyozni, hogy önmagában az a körülmény nem ütközik semmilyen jogszabályba, hogy egy magánszemély átadja a vagyon értékű jog hasznosítási jogát egy külföldi cégnek. A jogellenesség még akkor sem állapítható meg, ha ez a külföldi cége egy offshore cég és a kapott jogdíjak után nem áll fenn adófizetési kötelezettsége.
Az említett ügylet akkor kifogásolható, ha a hiányzik belőle a valós gazdasági tartalom. Ezen feltétel hiányában a gazdasági eseményt a hatóságok fiktívnek tekinthetik és a magánszemélyen kérik számon. Amennyiben a külföldi (offshore) cég szerzi meg a vagyoni értékű jogot, akkor alapvető feltétel, hogy az ügylet célja ne kizárólag adóelőny elérése legyen, továbbá annak racionalitása és gazdasági tartalma is kellőképpen alátámasztott legyen.
A barcelonai ügyészség az állítja, hogy a vádlottak 2006 és 2009 között a Messit megillető kereskedelmi jogokat adóparadicsomokban bejegyzett, pontosabban belize-i és uruguay-i offshore cégeknek adták át. A vádirat szerint ezek az ügyletek ténylegesen nem valósultak meg és a cégek helyett mindvégig Messiéknek kellett volna megkapnia ezeket a jogdíjakat, viszont ezen jövedelmek után nem tettek eleget adófizetési kötelezettségüknek. A hatóság szerint a jogdíjak után kb. négymillió euro összegű adót kellett volna megfizetniük. Messi szerint mindig betartották az adózási szabályokat adótanácsadóik útmutatásai alapján.
Jogdíjat jellemzően szellemi alkotás vagy más vagyoni értékű jog hasznosításáért fizetnek. A vagyoni értékű jog kapcsolódhat – többek között – szerzői művekhez, szabadalmakhoz, szoftverekhez, védjegyekhez, know-howhoz, ipari mintákhoz és franchise-hoz. Sportolóknál általában ún. merchandising, vagyis kereskedelmi jogokról beszélhetünk, amely a sportoló hírnevéhez köthető és rendszerint nevének vagy személyének a kereskedelmi forgalomban történő ábrázolását jelenti. Erre legjellemzőbb példa, amikor egy jól ismert futballista jogdíjért cserébe hozzájárul, hogy az arcképét feltüntessék üdítős palackok címkéjén.
A jogtulajdonos magánszemély a hasznosítási jogát bármikor átadhatja üzleti célból jogdíj fejében egy vállalkozásnak. A médiában nem közölték az ügy részleteit, ezért csak következtetni lehet arra, hogy Messiék ezzel a lehetőséggel éltek. Fontos azonban kihangsúlyozni, hogy önmagában az a körülmény nem ütközik semmilyen jogszabályba, hogy egy magánszemély átadja a vagyon értékű jog hasznosítási jogát egy külföldi cégnek. A jogellenesség még akkor sem állapítható meg, ha ez a külföldi cége egy offshore cég és a kapott jogdíjak után nem áll fenn adófizetési kötelezettsége.
Az említett ügylet akkor kifogásolható, ha a hiányzik belőle a valós gazdasági tartalom. Ezen feltétel hiányában a gazdasági eseményt a hatóságok fiktívnek tekinthetik és a magánszemélyen kérik számon. Amennyiben a külföldi (offshore) cég szerzi meg a vagyoni értékű jogot, akkor alapvető feltétel, hogy az ügylet célja ne kizárólag adóelőny elérése legyen, továbbá annak racionalitása és gazdasági tartalma is kellőképpen alátámasztott legyen.
Hasznosnak találta a cikket?
Iratkozzon fel a hírlevelünkre!