Jogellenes a tényleges tulajdonosi nyilvántartás

Az Európai Unió Bírósága (EB) egy luxemburgi bírósági ügy kapcsán vizsgálta az EU 4. pénzmosás elleni irányelvének azon részét, mely előírja, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a lakosság bármely tagja minden esetben hozzáférjen a területükön bejegyzett vállalkozások és más jogi entitások tényleges tulajdonosaira vonatkozó információkhoz.

Két, Luxemburgban folyamatban lévő bírósági ügyben is sikertelenül kérték, hogy az illetékes hatóság korlátozza, hogy a lakosság az őket érintő információkhoz hozzáférjen. A kérelem oka az volt, hogy úgy ítélték meg, hogy ezen információk nyilvánosságra hozatala az érintett tényleges tulajdonosok alapvető jogait aránytalan mértékben sértené. Éppen ezért az illetékes bíróság kérdést intézett az EB-hez a pénzmosás elleni irányelv egyes rendelkezéseinek értelmezése kapcsán és felvetették, hogy bizonyos részek ellentétesek az Európai Unió Alapjogi Chartájával (a továbbiakban: Charta).

A Bíróság megállapította, hogy a Chartára tekintettel érvénytelen a pénzmosás elleni irányelv azt előíró rendelkezése, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a lakosság bármely tagja minden esetben hozzáférjen a területükön bejegyzett vállalkozások és más jogi entitások tényleges tulajdonosaira vonatkozó információkhoz. A Bíróság álláspontja szerint a tényleges tulajdonosokra vonatkozó információkhoz történő hozzáférésre vonatkozó irányelv sérti a Charta 7., illetve 8. cikkében biztosított, a magánélet tiszteletben tartásához való jogot és az adatok védelméhez való alapvető jogokba történő súlyos beavatkozásnak minősül.

A fő probléma az, hogy az irányelv alapján nyilvánosságra hozott adatok korlátlan számú személy számára teszik lehetővé, hogy információkat szerezzenek a tényleges tulajdonos anyagi és pénzügyi helyzetéről. Ha ez nem lenne elég, ezek a személyes adatok meg is őrizhetők és terjeszthetők, ami komoly visszaélésekre ad lehetőséget. A Bíróság ítélete szerint a negyedik pénzmosási törvény rendelkezéseit úgy kell alkalmazni, hogy a „jogos érdeket” igazolni kell. Az EB megjegyezte, hogy a „jogos érdek” fogalma nehezen definiálható, tehát fokozottan ügyelni kell arra, hogy ezt a fogalmat egyértelműen körülhatárolják az alkalmazás során.

A döntés nyomán az EU-tagállamok szinte azonnal elkezdték a hozzáférés letiltását. Mindezek mellett az is egyértelmű, hogy az EB a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzését olyan közérdekű célnak tekinti, amely igazolhatja a magánélethez és a személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jogokba történő bizonyos mértékű beavatkozást. Az viszont továbbra is kérdéses, hogy az pénzmosás elleni irányelv tovább módosítható-e annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a nyilvánosság számára a hozzáférést olyan helyzetekben, ahol valóban a jogos érdek áll fenn.