Így harcol Brüsszel a pénzmosás ellen

Új pénzmosás elleni törvény lépett életbe Magyarországon. A 2017. június 26-tól életbe lépő a jogalkotó azt reméli, hogy segítségével hatékonyabban lehet fellépni a pénzmosás és az adóelkerülés ellen. De mit jelent mindez a gyakorlatban?

A magyar törvény egy Uniós irányelven alapul, amelynek a legfontosabb előírása, hogy az EU tagállamok teremtsék meg pénzügyi információs rendszereik közötti együttműködést és az információcserét annak érdekében, hogy a gyanús pénzmozgások azonosíthatóak és nyomon követhetőek legyenek. Emellett Brüsszel előírja a tagállamok számára, hogy dolgozzanak ki közös módszereket azon országokkal szembeni fellépésre, amelyek nem rendelkeznek megfelelő pénzmosás elleni szabályokkal. Az irányelv a bankokra, a könyvelőkre és a jogászokra bízza a kockázatok értékelésének kötelezettségét, de nekik kell megállapítani azt is, ki egy vállalkozás tényleges tulajdonosa.

A pénzmosás és az adóelkerülés elleni küzdelem támogatása érdekében az Európai Bizottság kétévente kockázatértékelési jelentést fog készíteni. Ennek birtokában a tagállamok könnyebben tudják majd azonosítani és kezelni az e területeken meglévő feladataikat. A jelentés elemezni fogja a pénzügyi és nem pénzügyi szektorokban felmerülő kockázatokat (például a virtuális fizetőeszközök vagy a közösségi finanszírozás elterjedése) és az ebből fakadó veszélyeket is. A jelentés azonban nem pusztán a kockázatokat gyűjti majd csokorba, hanem azokat a konkrét módszereket is, amelyeket a leggyakrabban használnak pénzmosásra. A Bizottság ajánlásokat is megfogalmaz majd arra vonatkozóan, szerinte miként lehet a leghatásosabban fellépni a bűnözők módszerei ellen.

A Bizottság jelezte, hogy a Panama iratok napvilágra kerülése után 2016 júliusában javaslatot fogalmazott meg arról, miként lehet átláthatóbbá tenni a pénzügyi tranzakciókat. Ezt a javaslatot jelenleg az Európa Tanács és az Európai Parlament tárgyalja, de várhatóan még idén elfogadják. A javaslat célja a magas szintű biztosítékok szavatolása a magas kockázatú, unión kívüli országokból érkező pénzáramlásokra vonatkozóan, továbbá a pénzügyi információs egységek számára az információkhoz, köztük a központosított bankszámla-nyilvántartásokhoz való jobb hozzáférés biztosítása.