HOGYAN SPÓROLJUNK AZ ADÓVAL?
A Haszon magazin (www.haszon.hu) áprilisi számában a magyar cégek és a nemzetközi adótervezés kapcsolatát vették górcső alá. Magyar vállalkozóknak is vonzó alternatíva lehet a külföldi cégalapítás. Nemcsak az adó alacsonyabb, de a költségek elszámolására is több a lehetőség.
Ciprus bankcsődjei, a híradásokban hallható újabb és újabb problémák kapcsán sokakban felmerül a kérdés: van-e egyáltalán értelme a néhol misztikus, de mindenképpen költséghatékony adótervezésnek.
Nos, a válasz egyértelműen „igen”, még a hazai kis- és középvállalkozások is sokat takaríthatnak meg egy-egy ilyen struktúrával. Ráadásul legálisan: az adózás rendjéről és elveiről szóló nemzeti jogszabályok szerint mindenkinek szíve-joga, hogy több lehetőség közül azt válassza, amely számára a lehető legkevesebb adóterheléssel jár. A kikötés mindössze annyi, hogy az adóelőny egy üzleti tevékenység során nem lehet kizárólagos ok.
Azt mindenkinek saját magának kell kiszámolnia, hol és milyen feltételek mellett éri meg egy-egy adótervezési struktúra kialakítása – ez elsősorban a cég forgalmától, az alkalmazott árréstől vagy esetenként éppen a költség struktúrától függ. Egy-egy tevékenységhez más-más helyszín lehet az optimális. Akár például Ciprus is, ahol a mostani válság nem a cégvilágból indult ki, hanem a bankrendszerből. A kedvező adózási feltételek azonban továbbra is élnek (illetve ha változnak, az jóval kisebb mértékű és hatású lehet, mint amit most a két ciprusi nagybanknál láthatunk).
Az pedig, hogy a ciprusi szabályok szerint például a helyi bejegyzésű – akár magyar tulajdonban álló – vállalkozásoknak például nem kötelező helyi bankban számlát vezetniük, vagy bármilyen üzleti tranzakciónál azt használniuk, jól mutatja a földközi-tengeri szigetország vállalkozásbarát jellegét. Vállalkozó kedvű, adóoptimalizáló honfitársaink nyugodtan nyithatják céges számláikat a világ bármely pontján: akár Ausztriában vagy éppen Szingapúrban is.. A ciprusi bankrendszer megingása a céges pénzügyekre egyáltalán nem kell, hogy hatással legyen.
Az, hogy a rendelkezésre álló, alacsony adózású helyszínek közül melyiket válasszuk, attól is függ, milyen nemzetközi relációkban szeretne valaki üzletelni. Ciprus, vagy Málta például alapvetően az Európai Unióba szállító, exportáló magyar cégeknek lehet ideális megoldás. Utóbbi szigetén bejegyzett társaságok például mindössze 5 százalékos adót fizetnek (itt egy meglehetősen összetett visszatérítéses rendszer működik), így ha mondjuk egy Németországba értékesítő magyar társaság létrehoz egy ottani kereskedelmi irodát, majd azon keresztül értékesít, az ügynökcégnél lecsapódó árrés után csak ezt az alacsony adót kell megfizetni.
Az egymás közti árak megválasztásánál azért arra figyelni kell, hogy az ne térjen el túlságosan a piaci áraktól. Ám a szemfüles vállalkozók számára azért komoly játéktér áll rendelkezésre, például az egyes szállítmányok logisztikája kapcsán. Ha az eladó az ügynökcégnek például 100 konténernyi árut szállít, majd az egyesével adja azokat tovább, indokolt utóbbinál a magasabb egységár. Cipruson ugyan nem alacsonyabb az adóteher, mint Magyarországon (a jelenlegi 10 százalékos kulcsot lehetséges, hogy éppen 12.5 százalékra emelik a közeljövőben), ám például a költségelszámolás sokkal liberálisabb. Egy üzleti út, vagy vacsora minden további nélkül elszámolható.
A kormány keleti nyitását követve a magyar vállalkozók nagy reményeket fűznek a hatalmas kínai piachoz is. Jó tudni, hogy az országhoz tartozó, speciális státuszt élvező Hong-Kong már jó ideje a térség vezető kereskedelmi központja. Ha az előbbi példában említett kereskedelmi irodát itt jegyezteti be hazánkfia (ez 3-4 hét alatt megvan), gyakorlatilag adómentességet élvez az ott képződő nyeresége után. Mindössze azt kell kikalkulálnia, hogy itthon fizetne-e annyi társasági- és osztalékadót, mint amennyibe (éves 4-5 ezer euró) a kérdéses külföldi társaság fenntartása kerül. Persze az is kérdés, egyáltalán szükséges-e az adózott nyereséget kivenni a cégből. Itthon nem nagyon, minden 100 forint nyereségből legfeljebb 67 forint a nettó. Egy külföldi cégből viszont – részben a már említett rugalmas költségelszámolásnak köszönhetően – nem is kell osztalékot felvenni, mivel minden üzleti kiadást vagy újabb befektetést a cég tud finanszírozni.
Ciprus bankcsődjei, a híradásokban hallható újabb és újabb problémák kapcsán sokakban felmerül a kérdés: van-e egyáltalán értelme a néhol misztikus, de mindenképpen költséghatékony adótervezésnek.
Nos, a válasz egyértelműen „igen”, még a hazai kis- és középvállalkozások is sokat takaríthatnak meg egy-egy ilyen struktúrával. Ráadásul legálisan: az adózás rendjéről és elveiről szóló nemzeti jogszabályok szerint mindenkinek szíve-joga, hogy több lehetőség közül azt válassza, amely számára a lehető legkevesebb adóterheléssel jár. A kikötés mindössze annyi, hogy az adóelőny egy üzleti tevékenység során nem lehet kizárólagos ok.
Azt mindenkinek saját magának kell kiszámolnia, hol és milyen feltételek mellett éri meg egy-egy adótervezési struktúra kialakítása – ez elsősorban a cég forgalmától, az alkalmazott árréstől vagy esetenként éppen a költség struktúrától függ. Egy-egy tevékenységhez más-más helyszín lehet az optimális. Akár például Ciprus is, ahol a mostani válság nem a cégvilágból indult ki, hanem a bankrendszerből. A kedvező adózási feltételek azonban továbbra is élnek (illetve ha változnak, az jóval kisebb mértékű és hatású lehet, mint amit most a két ciprusi nagybanknál láthatunk).
Az pedig, hogy a ciprusi szabályok szerint például a helyi bejegyzésű – akár magyar tulajdonban álló – vállalkozásoknak például nem kötelező helyi bankban számlát vezetniük, vagy bármilyen üzleti tranzakciónál azt használniuk, jól mutatja a földközi-tengeri szigetország vállalkozásbarát jellegét. Vállalkozó kedvű, adóoptimalizáló honfitársaink nyugodtan nyithatják céges számláikat a világ bármely pontján: akár Ausztriában vagy éppen Szingapúrban is.. A ciprusi bankrendszer megingása a céges pénzügyekre egyáltalán nem kell, hogy hatással legyen.
Az, hogy a rendelkezésre álló, alacsony adózású helyszínek közül melyiket válasszuk, attól is függ, milyen nemzetközi relációkban szeretne valaki üzletelni. Ciprus, vagy Málta például alapvetően az Európai Unióba szállító, exportáló magyar cégeknek lehet ideális megoldás. Utóbbi szigetén bejegyzett társaságok például mindössze 5 százalékos adót fizetnek (itt egy meglehetősen összetett visszatérítéses rendszer működik), így ha mondjuk egy Németországba értékesítő magyar társaság létrehoz egy ottani kereskedelmi irodát, majd azon keresztül értékesít, az ügynökcégnél lecsapódó árrés után csak ezt az alacsony adót kell megfizetni.
Az egymás közti árak megválasztásánál azért arra figyelni kell, hogy az ne térjen el túlságosan a piaci áraktól. Ám a szemfüles vállalkozók számára azért komoly játéktér áll rendelkezésre, például az egyes szállítmányok logisztikája kapcsán. Ha az eladó az ügynökcégnek például 100 konténernyi árut szállít, majd az egyesével adja azokat tovább, indokolt utóbbinál a magasabb egységár. Cipruson ugyan nem alacsonyabb az adóteher, mint Magyarországon (a jelenlegi 10 százalékos kulcsot lehetséges, hogy éppen 12.5 százalékra emelik a közeljövőben), ám például a költségelszámolás sokkal liberálisabb. Egy üzleti út, vagy vacsora minden további nélkül elszámolható.
A kormány keleti nyitását követve a magyar vállalkozók nagy reményeket fűznek a hatalmas kínai piachoz is. Jó tudni, hogy az országhoz tartozó, speciális státuszt élvező Hong-Kong már jó ideje a térség vezető kereskedelmi központja. Ha az előbbi példában említett kereskedelmi irodát itt jegyezteti be hazánkfia (ez 3-4 hét alatt megvan), gyakorlatilag adómentességet élvez az ott képződő nyeresége után. Mindössze azt kell kikalkulálnia, hogy itthon fizetne-e annyi társasági- és osztalékadót, mint amennyibe (éves 4-5 ezer euró) a kérdéses külföldi társaság fenntartása kerül. Persze az is kérdés, egyáltalán szükséges-e az adózott nyereséget kivenni a cégből. Itthon nem nagyon, minden 100 forint nyereségből legfeljebb 67 forint a nettó. Egy külföldi cégből viszont – részben a már említett rugalmas költségelszámolásnak köszönhetően – nem is kell osztalékot felvenni, mivel minden üzleti kiadást vagy újabb befektetést a cég tud finanszírozni.
Hasznosnak találta a cikket?
Iratkozzon fel a hírlevelünkre!