Az Iszlám bankrendszer

Egy iszlám országban magán vagy céges bankszámlát nyitni csak első pillantásra tűnik kihívásnak, hiszen nem kell muzulmán vallásúnak lenni ahhoz, hogy ezt megtegyük. A világ pénzügyi eszközének 0,5-2 százalékát egyébként iszlám felségterületen tartják, ami nyilvánvalóan nem véletlen. Az alábbiakban az iszlám bankrendszer különlegességeiről lesz szó.

Egy kis történelem

A bank, mint szolgáltatás nem újkeletű. A régészeti leletek arra engednek következtetni, hogy már ie. 2000-ben is „bankoltak” az emberek. Az ókorban például pénzváltók működtek, akik érméket cseréltek. A mai modern bankrendszer kialakulását a velencei, firenzei és genovai pénzügyi szolgáltatók alapozták meg az isz. 13-14. században.
Az iszlám bankrendszer működése egyszerre modern és régi. Az alapkoncepció egy idős magával az iszlámmal, de a korabeli helyi bankok tehetetlenek voltak a Nyugat befolyásával szemben, és a nyugati kereskedelmi bankok szinte letarolták a saját rendszerüket.
Az 1950-60-as évekre tehető az iszlám bankrendszer újjászületése a Közel-Keleten, illetve a Dél-Kelet Ázsia területén élő nagy muzulmán közösségekben. Ez a folyamat az első modern iszlám bank, a Mit Ghamrban 1963-as egyiptomi megalapításával kezdődött.
A Mit Ghamrban három féle számla nyitására volt lehetőség; kamat nélküli takarékszámla, kamatozó befektetési számla, valamint a „zakat” (adomány) számla, amelyet az iszlám egyik pillére által előírt kötelező adományok befizetésére lehetett használni. A bank geopolitikai okokból nem működött sokáig. Jelentősége abban állt, hogy megalapozta az iszlám bankrendszer további fejlődését.

Van is, meg nincs is: a kamat (riba)

A kamat kérdése talán a leggyakrabban felmerülő kérdés az iszlám bankok kapcsán. Az iszlám bankrendszer esetén ezen a téren máris szembesülünk egy igencsak jelentős különbséggel. Az iszlám banki felfogás szerint ugyanis tilos a banki kölcsönt kamattal sújtani, mert az „haraam”, vagyis „tiltott én bűnös”. A banki hitelkamat tilalmának az oka az, hogy nem tartják etikusnak azt, hogy más ember tartozásán nyerészkedjenek. A kamat egyéb formája egyébként megengedett.

Fő a bizalom: mudarabah

A „mudarabah” megértéséhez lássunk egy példát. Adott két ember; az egyiknek tőkéje van, a másiknak pedig szaktudása, de nincs elég pénze ahhoz, hogy saját vállalkozásba kezdjen. A nyugati bankrendszer felfogása szerint ebben az esetben a tőkével rendelkező fél kölcsönt ad a másiknak, aki ezt kamatostól fizeti vissza, az üzleti sikertől függetlenül.
Az iszlám rendszer azonban nem így működik. Itt a két fél bizalomra alapuló partnerségre lép (ez a mudarabah), melynek keretében megegyeznek a tulajdoni hányadról és a nyereség elosztásáról. A tőketulajdonos nem avatkozik bele a napi szintű működésbe, de észszerű kritériumokat szabhat, amelyhez a másik félnek kötelessége tartani magát. A mudarabah érvényes befektetői számlák esetén is, amikor is a bevételt a felek az előzetesen egyeztetett arányban elosztják egymás közt.

Etikus bankolás

Az iszlám banki felfogás tulajdonképpen etikai alapelveken nyugszik. Szemben az általánosan elterjedt tévhittel, semmivel sem misztikusabb, mint bármely más bankrendszer.
Ezt az etikus alapelvekre épülő rendszert nem szabad összekeverni a nyugati és egyéb bankok által kínált ún. etikus befektetési szolgáltatásokkal. Ezek olyan befektetések, amelyek a nem ütköznek a befektető etikai alapelveibe, vagyis kizárják a fegyverkereskedelmet, a veszélyes, és környezetkárosító anyagokkal kapcsolatos tranzakciókat.