Aggódó svájci bankárok

A svájci banktitokra mért újabb nemzetközi fellépés hatásaitól rettegnek az alpesi ország bankárai. Attól tartanak, hogy az újabb adatigénylési hullám miatt elmenekülnek Svájcból a tehetős ügyfelek.

Svájc a világ egyik legnagyobb pénzügyi központja. A hírek szerint az ottani bankokban 2 ezer milliárd dollár külföldi tőke parkol. Leginkább olyan befektetők és üzletemberek pénze ez, akik a híres svájci banktitokban bízva igyekeznek biztonságos helyen tartani a vagyonukat.

Csakhogy az addig beton biztosnak tartott banktitok az elmúlt években repedezni kezdett. Első körben az Egyesült Államok mért csapást a svájci bankokra, az amerikai állampolgárok rejtett jövedelmei miatt. Ezt követően a többi európai országnak már nem volt nehéz dolga és elérte, hogy a svájci pénzintézetek adatot szolgáltassanak a számlák valódi tulajdonosairól és az ott tartott pénzekről. Legutóbb Franciaország érte el, hogy az egyik legnagyobb svájci bank, az UBS adatokat szolgáltasson neki ügyfeleiről. Mindezt fokozta az is, hogy Svájc tavaly megállapodott az Európai Unióval, hogy az OECD Common Reporting Standardja alapján automatikusan történjen a banki információcsere az összes tagállammal. Ezt azt jelenti, hogy a svájci bankok 2017-től gyűjtik az adatokat (pl. év végi számlaegyenlegek) és 2018 őszén küldik el először az információt az adóhatóságok részére. A 2017 előtt megnyitott számlák esetén várhatóan 2018-nál később fogják elküldeni a banki adatokat, mert ezekre haladékot kaptak. Ugyanitt fontos kiemelni, hogy az adatcsere nem érint mindenkit, mert a szabályozás nem terjed ki az összes számlára, magyarán hagytak a jogalkotók némi mozgásteret az érintett bankoknak és ügyfeleiknek.

A svájci bankárok felismerték a veszélyt. Ráébredtek, hogy a hasonló adatigénylések miatt megijedhetnek az ügyfeleik és elmenekíthetik Svájcból a pénzüket. Legutóbb az UBS vezérigazgatója Sergio Ermotti fakadt ki a SonntagsZeitung című lapnak. Szerinte a svájci kormány túl készségesen szolgáltat adatokat, miközben a más országokkal folytatott tárgyalásokon nem sikerült lezárni a múltbéli problémákat és megszüntetni a jogbizonytalanságot.

Sergio Ermotti mindezt elfogadhatatlannak tartja és úgy látja, hamarosan újabb támadás éri majd a svájci banktitok évszázados intézményét. A bankárnak valószínűleg igaza van, hiszen az elmúlt években a világ fejlett országai sorra hoztak adóelkerülést visszaszorító intézkedéseket. Borítékolható, hogy a szigor fokozódni fog. Svájcnak viszont nem túl jó az alkupozíciója ebben az ügyben, hiszen egy komoly nemzetközi összefogásnak egyedül aligha állhat ellen. Másrészt viszont ha néhányszor már kivételt tett, akkor nem nagyon van mire hivatkoznia egy újabb adatigénylés esetén.

A fenti helyzet hatására egyre többen támadják az Egyesült Államokat, mert nem vesz részt a fent hivatkozott OECD Common Reporting Standardben. Az amerikaiak inkább külön egyezményeket kötnek (FATCA, IGA) és mérlegelik, hogy melyik országgal milyen adatot cserélnek. Az alpesi bankok közül sokan úgy látják, hogy így próbálják meg tudatosan elcsábítani a vagyonos ügyfeleket azzal az ígérettel, hogy az USA nem fog róluk adatot szolgáltatni, ha átviszik oda a bankszámlájukat.