Adótervezés kibertérben 2.

Egyre inkább látszódik, hogy 20. század adórendszere a mai digitális világ adóztatására nem alkalmas. 2017-ben még mindig 20. századi adókat és adóztatási módszereket alkalmazunk, noha évek óta megjelent a kibertér, mint a legújabb „adózási” zóna.

A 20. századnak régen vége van és a jogalkotóknak egyre több időt és energiát kell fordítaniuk új adók, más módszerrel történő bevezetésére az adózói kör kiszélesítése érdekében. A közvetlen adók közül a jövedelemadók (SZJA, TAO) és az ezekhez kapcsolódó jelenlegi adóellenőrzési módszerek a gazdaságban keletkező láthatatlan ún. digitális jövedelmeket csak részben érik utol. Nem lehet már megbecsülni, hogy mennyien nem teljesítik személyi jövedelemadó vagy társasági adó fizetési kötelezettségüket az így szerzett jövedelmeik után. Ezek az ódivatú adók és beszedési módszereik nem alkalmasak arra, hogy a kibertérben keletkező jövedelmeket megadóztassák.

Ezen felül az általános forgalmi adó beszedése még mindig központi kérdés, de a kibertérben ez sem működik jól, hiszen a cserekereskedelemnek, a sharing economynak, a kriptodevizáknak és egyéb internetes kuponrendszereknek köszönhetően kiválóan lehet más fizetőeszközöket is alkalmazni, amelyek gyakorlatilag teljesen kívül esnek az ÁFA világán és az adóhatóság látókörén és jelenlegi keresési módszerein.

Fentiekkel párhuzamosan az adómorál pedig rohamosan romlik. Ha ma megkérdezünk egy fiatalt, hogy mi a véleménye a társadalombiztosítási rendszerről, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a járulékfizetés helyett inkább kijelentkeznek az adórendszerből, csakhogy ne kelljen járulékokat fizetnie, mert úgysem kap cserébe semmit. Nagyon sok fiatal kizárólag adózási megfontolásból mond le az állampolgárságáról vagy rezidensi státuszáról és települ át más országba. Mindeközben nagyon sok ország a külföldről betelepült személyeknek ígér adómentességet azért, hogy ezeket a munkaképes fiatalokat oda csábítsa.

Mi más maradhatna hátra? Adóztassuk meg az internethasználatot? Hazánkban is bebizonyosodott, hogy az internet túlnőtte magát ahhoz, hogy megadóztassák (lásd: netadó).

A kibertérben található ténylegesen adóztatható körben nagyon sok adat merül fel, amit az adóhatóság nem lesz képes feldolgozni. Arról nem is beszélve, hogy az adóellenőrzések költséghatékonysága is egy fontos szempont, tehát ki kellene számítani, hogy milyen összeghatár felett érdemes valakit ellenőrizni. A revizori állomány pedig nem készült fel arra, hogy nemzetközi hackerek nyomába eredjen.

Lehetséges megoldás a digitális társadalom kihívásaira egy olyan adórendszer lehet, amely az egyfázisú progresszív forgalmi adót preferálja. Ennek lényege, hogy csak a végső fogyasztónak kellene az adót megfizetni. E mellett fix összegű jövedelemadókra lenne szükség ebben az adózói körben, ugyanis hosszabb távon nagyobb adózói hajlandóságot lehet elérni a fix összegű jövedelemadókkal, amelyeknek még az adminisztrációja is egyszerű.

További lehetséges megoldás ezen adózói kör adózásba történő bevonására, az adóhatóság szolgáltató jellegének erősítése. Ha pedig felnő egy olyan generáció, amely azt látja, hogy valóban adózó-barát adóhatóság működik és a beszedett adóforintokat ésszerűen költi el az állam, akkor biztosan megnövekszik az adózói hajlandóság a kibertérben is.