A kriptovaluta piac a legnagyobb pénzmosoda?

A Chainanalysis blokklánc-kutató tanulmánya szerint tavaly 270 olyan kripto-láncot azonosítottak, ahol felmerül a pénzmosás gyanúja. Ezeken keresztül egyetlen év alatt 1,3 milliárd dollárnyi digitális pénzt mozgattak át, lekövethetetlenül. Ez az 1,3 milliárd dollár az Egyesült Államok tavalyi kripto forgalmának mintegy 55 százalékát teszi ki.

A kriptopiac anonimitása és nyomonkövethetetlensége a digitális pénzek megjelenése óta aggasztja a szabályozókat és a bűnüldöző szerveket. A piac továbbra is szabályozatlan és amíg ez így lesz, addig biztos, hogy a pénzmosás melegágya marad. Bár az EU is egy jó ideje foglalkozik a témával, konkrét szabályozás továbbra sincs. Van viszont egy egészen konkrét rendelettervezet. A szabályozás egyből a legfontosabbal kezdi: a definícióval. E szerint kriptoeszköznek számít minden olyan digitális formában megjelenő érték vagy jog, amely átruházható, elektronikusan tárolható, és megosztott digitális platformon tárolják (DLT – Distributed ledger technology – a hagyományostól eltérően ezeknek a tranzakcióknak az adatait nem egy központi nyilvántartásban, hanem párhuzamosan, egyszerre több helyen is tárolják).

A tervezet négy különböző kriptoeszközt különböztet meg: az eszközalapú tokent, az e-pénz tokent, a felhasználói tokent és az általános kriptoeszközt. Az utóbbi csoportba tartozik minden olyan digitális valuta, ami nem minősül se eszközalapú, se e-pénz tokennek. Szabályoznák a kibocsátást is. A tervek szerint ez leginkább az értékpapír-kibocsátás és kereskedés szabályaihoz hasonlítana. A jövőben szigorú szabályoknak kell megfelelni ahhoz, hogy az EU-ban kriptoeszközöket lehessen forgalomba hozni. Ilyen feltétel például, hogy a kibocsátónak az EU-ban bejegyzett székhellyel kell rendelkeznie. Mivel az EU-s döntéshozatal rendkívül lassú, (a rendelettervezetet először az Európai Tanács, majd az Európai Parlament és a Miniszterek Tanácsa tárgyalja), az eljárás 18–24 hónapot vehet igénybe.