BEPS 4. akcióterv – Az adóalap aránytalan mértékű csökkentésének megakadályozása, hitelezési és egyéb pénzügyi tranzakciókhoz kapcsolódóan

Az OECD nemzetközi adótervezés elleni akciótervei közül talán „az adóalap csökkentése aránytalan mértékű kamatlevonással” elnevezésű, az adózók körében rendkívül népszerű eljárás elleni fellépése a legnagyratörőbb terv.

A nemzetközi adótervezés egyik leghatékonyabb és leghagyományosabb megoldása az, hogy az adózók harmadik fél vagy csoporton belüli kölcsönzés során kamatfizetéssel csökkentik az adóköteles nyereségüket. A különféle országok adótörvényei jelentősen eltérnek, azonban az esetek döntő többségében lehetséges az adósság törlesztését vagy annak egy részét levonni az adóalapból.

Korábbi cikkeink a BEPS-ről:

– Mi az a BEPS?

– BEPS akciótervek 1­-2: A digitális gazdaság adóztatása és a „hibrid” adótervezési konstrukciók hatásainak közömbösítése

– BEPS akciók: Az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok szigorítása (3. akcióterv)

A különféle gazdasági csoportok könnyedén változtathatják egymás között az belső adósság mértékét, így a kifizetett kamatok jóval meghaladhatják a csoport valódi, harmadik fél felé fennálló adósságának kamatterheit. Az adósság csoporton belüli tervezésévelsegítségével kitűnően lehet növelni a felosztható nyereség mértékét. Az OECD akcióterv lényege ebben az esetben az, hogy egy meghatározott sávon belül tartsák a levonható kamat mértékét, ez pedig a kamatráfordítás, az adófizetési kötelezettségek és az értékcsökkentési leírás figyelembe vétel nélkül megállapított üzemi eredmény (EBITDA) 10-30 százaléka lehetne a tervek szerint. Az elszámolható kamat ráfordítások mértékének egységes meghatározása nem lesz egyszerű feladat, hiszen ha egy ország magasabb kamatot engedélyez levonni az adóalapból, akkor az adóelőny miatt oda fognak többen befektetni, azaz előnyre tesz szert a többi országgal szemben (ez a jelenség már most is megfigyelhető, tekintve, hogy az egyes országok szabályozása eddig is eltérő volt). Az akciótervben leírt, fenti javaslatnak a célja az, hogy megkönnyítse az egyes országok számára a megközelítőleg egységes szabályozás bevezetését. A másik lehetséges megoldás az, hogy az egyes országok saját adózóik adóalap csökkentő praktikái alapján, a saját érdekeiknek megfelelően változtatnak (szigorítanak) adópolitikájukon és jogszabályaikon.

Egyelőre nincsenek külön iparágakra vagy tevékenységi körökre létrehozott szabályok. Az nyilvánvaló, hogy egyes banki vagy biztosítási termékekre egyedi szabályozást kell alkotni, azaz további pontosításra lesz még szükség, ennek kidolgozása várhatóan az elkövetkező év végéig történik meg. A szabályozás fő célja, hogy a levonható nettó kamat ráfordítás kerüljön meghatározásra. A pontos szabályok kidolgozását az egyes államokra bíznák, engedélyezhetik ezek tovább vagy így akár az is lehetséges, hogy egy adott évben el nem számolható kamat csökkenthesse az adóalapot a következő vagy akár az előző években is. Egyes országok, mint Németország vagy Ausztrália pedig már teljesen OECD kompatibilis törvényekkel rendelkeznek, amelyeken nem is kell változtatni. A BEPS 4. akciótervének bevezetése mindenképpen időt igényel, ezalatt az egyes vállalati csoportoknak van ideje átalakítani adósságszerkezetüket, hogy továbbra is levonhassák adósságuk kamatait (illetve annak minél nagyobb részét) az adóalapjukból.