Hogyan lett az OECD a világ adóügyi véleményvezére? 3. rész

Az előzőekben az OECD korai és közelmúltbeli történelméről esett szó, hogy megértsük, miért és hogyan lett a szervezet adóügyi véleményvezér? Most megvizsgáljuk, milyen kilátásai vannak az elmúlt években kimunkált javaslataik megvalósulásának?

Ahogy az OECD elindul a legújabb reformok útján, a kormányok azon aggódnak, hogy ezek nem fogják a várva várt valós változást meghozni. Rendkívül jól kidolgozott narratívák, tűpontos analízis és ambiciózusan megfogalmazott célok. De a lépésről-lépésre lebontott javaslatok már annyira felhígulnak, hogy nincs valódi előrelépés, legalábbis a kritikusok szerint. Így továbbra is marad a jelenlegi adórendszer szélén való egyensúlyozás, a helyett, hogy egy olyan javaslat jönne, ami alapjaiban változtatja meg a rendszert.

A BEPS is úgy született meg, hogy megtörtént a probléma azonosítása, majd érkezett az arra kidolgozott akcióterv. Jelenleg azonban sok esetben már abban sincs egyetértés, hogy mi a probléma? Az OECD Adópolitikai és Adminisztrációs Központja jobban profitálna a határozottabb, összpontosított projektekből, amely kiaknázza a szervezet technikai szakértelmét. Az eddigi folyamat szerint a G20-ak, illetve a különböző országok döntöttek az adópolitikáról, és az OECD megbízást kapott a technikai megvalósításra. Ezúttal azonban a technikai részletek kidolgozása mellett magát a politikát is nekik kell kidolgozniuk, ami hatalmas kihívás.

Felmerül a kérdés továbbá, hogy vajon mindenki elkötelezett-e multilateralizmus iránt, ami az OECD reformokhoz elengedetlen? A jelenlegi politikai folyamatok, például a kereskedelmi háború, a különutas politizálás (Brexit), a nacionalizmus térnyerése, a bevándorlásellenesség, miatt nem csoda, hogy az OECD kicsit lazábban kezeli az adózás ügyét. Viszont, ha az OECD továbbra is a kormányok önös érdekeit tartja szem előtt a hatékony együttműködés érdekében, akkor a szervezet nemzetközi adópolitikát befolyásoló ereje a jövőben gyengülni fog.