Mit jelent a tényleges tulajdonosok központi nyilvántartása?

Az Európai Tanács és Parlament negyedik, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozás megelőzésére vonatkozó irányelve több olyan változást is kötelezővé tesz az Európa Unió tagországai számára, amelyek lényegesen befolyásolhatják a korábban létrehozott nemzetközi céges struktúrákat is. Az irányelv rendelkezéseit idén júniustól kell beültetniük a jogrendjükbe az egyes tagországoknak.

Az irányelv újítása, hogy az adott céges struktúrák tényleges tulajdonosaira vonatkozó információk egy, központi nyilvántartásban is elérhetőek legyenek. Ezt a nyilvántartást vezetheti a helyi cégbíróság, a nemzeti bank, vagy bármely más központi nyilvántartás vezetésére jogosult szervezet. Tényleges tulajdonosnak azt a személyt kell tekinteni, akinek 25%-ot meghaladó részesedése van (közvetlenül vagy közvetve) egy adott cégben, de az egyes országok dönthetnek úgy, hogy ennél alacsonyabb tulajdonosi hányad alatt is tényleges tulajdonosként azonosítanak egy személyt. Ha nem azonosítható a tényleges tulajdonos személye, akkor a vezető tisztségviselőt kell annak tekinteni és ennek megfelelően nyilvántartani.

A legnagyobb vihart kavart rendelkezése az irányelvnek a tényleges tulajdonosok központi nyilvántartásával kapcsolatban az, hogy ennek az adatbázisnak nyilvánosnak kell lennie. Vagyis nemcsak az adóhatóságok, pénzügyi szervezetek (pl. bankok) férhetnek majd hozzá az információkhoz, hanem (ahogy az irányelv fogalmaz) „bármely személy, vagy szervezet, amely bizonyítani tudja jogos érdekét”. Ez utóbbi személyek a következő adatokhoz férhetnek majd hozzá: tényleges tulajdonos neve, születési dátuma, állampolgársága, tartózkodási helye (ország), tulajdoni hányad és/vagy szavazati jog aránya. Ezen személyekkel kapcsolatban az irányelv lehetővé teszi, hogy a tagállamok online regisztrációhoz és díjfizetéshez kössék a hozzáférési jogosultságot.

A fentiek érthető módon nagy felzúdulást keltettek az üzleti körökben, és több jogi problémát is felvetnek. Egy ilyen jellegű nyilvántartás ugyanis jelentős mértékben korlátozhatja az érintett személyek magán-és üzleti titokhoz fűződő személyes jogait, amit az angolszász jogban kiterjesztő fogalomként csak „privacy” összefoglaló néven szoktak hivatkozni. A francia legfelsőbb bíróság határozatában például már kimondta, hogy a nyilvántartás egyes elemeit alkotmányellenesnek tartja és felfüggeszti azok alkalmazását. Szakértői körökben kialakult szakmai álláspontok szerint több másik tagállamban is várható elutasító, illetve korlátozó jellegű intézkedés a nyilvántartás bevezetésével kapcsolatban.

Függetlenül attól, hogy a tényleges tulajdonosok központi nyilvántartása milyen formában fog megvalósulni, minden nemzetközi céges konstrukciót, amelyben EU-s cég is szerepel érdemes újra átgondolni és adott esetben módosítani annak érdekében, hogy a tulajdonosokat ne érje üzleti hátrány a korábbi anonimitás elvesztése miatt. A szabályozás bevezetésével ugyanis azokban az országokban, ahol létezik a „névleges tulajdonos” jogintézménye (vagyis ahol nem a cégnyilvántartásban szereplő személy gyakorolja a tényleges tulajdonosi jogokat) okafogyottá válhat ezen szerepek egymástól való elválasztása.

Facebooktwittergoogle_plusmail