BEPS akciótervek 1­-2: A digitális gazdaság adóztatása és a „hibrid” adótervezési konstrukciók hatásainak közömbösítése

A BEPS az OECD intézkedéscsomagja a nemzetközi adóelkerülés egyes fajtái ellen, cikksorozatunk második részében az első és a második akciótervek lényegét ismertetjük.

A cikksorozat első része itt olvasható:

Mi a BEPS?

1. Akcióterv:

A digitális gazdaság adóztatásának új megközelítése

A digitális gazdaságon az OECD szakértői olyan tevékenységeket értenek, amelyek az információs és kommunikációs technológiák (ICT) segítségével történnek bármely szektorban, kereskedelemtől az oktatásig. A munkacsoport tagjai rávilágítottak arra, hogy nemsokára a jelenlegi digitális gazdaság lesz önmagában a mai fogalmaink szerint vett gazdaság. Éppen ezért értelmetlen elválasztani adózási szempontból a világgazdaság más részeitől. Az OECD ezen az akcióterven kívül több más akciótervben is kidolgozott rendelkezéseket, melyek szintén érintik a digitális gazdaság szereplőit, ezek a telephelyre, az elszámoló árakra (transzfer árazás) és a CFC ­szabályokra (ellenőrzött külföldi társaságokra) vonatkozó akciótervek.

Az akcióterv két fontos vizsgálandó területet jelölt meg: a digitális gazdaságban működő cégek illetőségének meghatározása (vagyis hol fizessenek adót az elért nyereség után), illetve az Áfa fizetés megfelelő szabályozása és a beszedhetőség biztosítása a B2C (from business toconsumers) ügyleteknél. A digitális gazdaság szereplői adóügyi illetőségének (az adófizetés helyének) meghatározásához kiemelt területként jelölik meg az egyes nemzetközi egyezményekben elfogadott telephely definíció felülvizsgálatát, különös tekintettel azokra az ún. kisegítő/előkészítő jellegű tevékenységekre, melyek nem keletkeztetnek telephelyet egy adott országban (az iparág jelentős része ugyanis jelenleg ennek a segítségével kerüli el az adófizetést). A telephellyel kapcsolatos kérdéseket részletesen a 7. akciótervben ismertetik. Az Áfa fizetés helyének meghatározása egyértelmű az akcióterv szerint, ez a fogyasztás országához kapcsolódik. Nagyon fontos ennek a kérdésnek az egyértelmű tisztázása a határokon átnyúló B2C tranzakciók során, annak érdekében, hogy a szolgáltatók ne tudják kijátszani a szabályokat és ne fizessenek Áfa-­t egyik országban sem. A lényeg egyértelmű, a hozzáadott­érték adót ott kell megfizetni, ahol a vásárló illetőséggel bír. Az akcióterv további javaslatokat is megfogalmaz (új „nexus” módszer kidolgozása a jelentős gazdasági jelenlét figyelembe vételével; bizonyos elektronikus tranzakciókra forrásadó kivetése; egy ún. kiegyenlítő adó alkalmazása), ezeket azonban egyelőre nem kell bevezetnie az egyes országoknak, csak ha úgy ítélik meg, hogy eredményesen tudják őket érvényesíteni a gyakorlatban.

2. Akcióterv:

A „hibrid” adótervezési konstrukciók hatásainak közömbösítése

A “hibrid adótervezés konstrukciók” kifejezés tulajdonképpen azt jelenti, hogy két ország eltérő adótörvényeit kihasználva például egy kereskedő cég kifizetése az egyik államban levonható az adóalapból (mint költség, ráfordítás), míg a másikban adómentes jövedelemként kezelik (mint osztalék, bevétel). Az ilyen jellegű ügyletekre kidolgozott megoldások felhasználásával gyakorlatilag elérhető az adómentesség. Ezt a jelenséget az OECD tulajdonképpen az egyes országok belső adószabályainak megváltoztatásával akarja felszámolni. Az OECD által megalkotott modell­egyezményt úgy tervezik módosítani, hogy az ezen alapuló adóegyezmények megfelelő módosításával eltűnjenek az egyes országok eltérő adórendszeréből eredő kiskapuk kihasználásának lehetősége. Arra is hangsúlyt helyeznek, hogy ha egy ország nem akarja megváltoztatni a saját adórendszerét, akkor a többi ország ettől függetlenül ne kerülhessen olyan helyzetbe, hogy emiatt elkerülhető legyen az adófizetés náluk, vagyis az egyik országnak mindenképpen kell, hogy jogosultsága legyen megadóztatni egy jövedelmet.

Facebooktwittergoogle_plusmail